Idézetek az örömről
Ha szívedben öröm van, akkor bármivel megbirkózhatsz.
Álomvilágban él, kinek csak öröme van. Rosszul érzem, de legalább érzem magam!
A boldogság a nem ismeretlen akadályok legyőzéséből és a nem ismeretlen célok felé való törekvésből, valamint az öröm feletti elmélkedésből vagy az öröm megéléséből származik.
Az öröm szükséglete oly erős, hogy sok fájdalmat is képes elviselni érte az ember. Az öröm pozitív minőség. Ilyen a munka élvezete, egy jó könyv vagy egy jó barát; öröm, ha lekoptatjuk a bőrt a térdünkről, megmászván a Matterhornt, öröm a sanghai-i Bund zsivaja, vagy szerelmesünk kapualjból felhangzó füttye; az öröm nem más, mint kaland és remény és lelkesedés és az, hogy "egy szép napon megtanulok festeni"; öröm, ha egy jót eszünk, ha megcsókolunk egy csinos lányt, vagy ha egy jót blöffölünk a börzén. Öröm az, amit az ember élvezettel tesz; amin szívesen elmélkedik; amire jó visszaemlékezni; és néha még az is, ha olyan dolgokról beszél, amit - jól tudja - sohasem fog végrehajtani.
Minél magasabb valakinek elmebeli és erkölcsi színvonala, minél szabadabb, annál több örömet nyújt neki az élet.
Az igazi öröm a megismerés, az örök élet pedig számtalan és kimeríthetetlen forrása a megismerésnek.
Az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök.
Aki örömét leli a magányosságban, az vagy vadon élő állat, vagy isten.
Hiszem, hogy két ember együtt, váll váll mellett, gyarapíthatja egymást, és örömet adhat a másiknak. Anélkül, hogy el kellene nyomni az egyiket, hogy a másik erős maradhasson.
A szépség örömök nélkül értéktelen volna.
Talán nem is létezhet öröm ezen a bolygón anélkül, hogy vele egyenlő mértékű fájdalom ne szülessen a kiegyensúlyozásához egy ismeretlen mérlegen.
Nem a pénzünk mennyiségétől függ a gazdagságunk vagy a szegénységünk, hanem az örömre való képességünktől. A gazdagságra való törekvés az örömre való képesség nélkül olyan, mint amikor a kopasz ember azért küzd, hogy fésűket gyűjtsön.
Míg a rossz lelkiállapotra sok szavunk van - szerencsétlen, szomorú, csüggedt, lehangolt, bús, kedveszegett stb. -, az örömre kevesebb. Egyszerűen nem beszélünk róla olyan gyakorisággal, mint a negatív érzésekről.
Az örömet a lét búval együtt kinálja. Nem megy minden, uram, vágyunkkal egy irányba. Kell bosszankodni is, így akarja az ég, Enélkül a világ túl boldog lenne rég.
Az öröm komoly dolog - halálosan komoly. Nem azért van kevés örömünk, mert komolytalanok vagyunk?