Idézetek az örömről
Az már megmásíthatatlan törvény, hogy az ember élete során minden örömért valami fájdalommal fizet, és voltaképpen szánalmas kuporgatónak tekintem azokat, akik lemondanak az emberi élet egyébként is oly kevés, etikailag kifogástalan öröméről, puszta félelemből, hogy fizetniök kell majd a számlát, amelyet a sors előbb-utóbb benyújt. Aki a szenvedés garasaival fukarkodni akar, csak húzódjék meg holmi aggszűznek való padlásszobácskában, ott száradjon el lassan, mint egy meddő, gumós növény, amely soha nem szökik virágba.
A mások kára nélkül megszerezhető örömöktől nem tilt az erkölcs, csak a dogma, arra meg ne adj.
Ha az ember folyton olyasmi után vágyakozik, amit nem kaphat meg, akkor milyen értéket tulajdonít a saját életének? Abban kell megtalálni az örömöt, amit csinálsz.
A világ minden ajándéka, minden szívessége nem pótol egyetlen pillanatnyi belső örömöt.
Az öröm múlékony - mégis szerves része az életünknek -, és nagyon fontos, hogy megéljük minden percét.
Sajnos hajlamosak vagyunk folyamatosan valami nagy csodára várni, pedig az élet nem csodákból, hanem apró örömökből áll.
Az élet még azoknak is nyújt feledhetetlen pillanatokat, akiknek folyton kihullik az emlékezetükből, hová tették a kulcsaikat.
Az öröm akkor jön, amikor elengeded magad. Amikor hagyod magad örülni. Amikor önfeledt vagy. Olyan, mint a repülés: elfelejted a gravitációt. Ennek lélektani oka van. Az ego a földhöz van horgonyozva. Fél, szorong, okoskodik, akar. Az öröm pedig a lelkednek olyan rétegében él, ahol szabadság van.
Az ember sem a fájdalomban, sem az örömben nem tud megsemmisülni.
Minden igazi öröm váratlan öröm. Nem vetted észre? Amikor nem akarod, nem görcsölsz rá, és egyszerre csak ott van! Vagy már ott is volt, régen ott volt, csak nem vetted észre. Ott volt benned, csak nem jött felszínre. Ezért van az, hogy a jókor jó szó, egy átsuhanó, szép emlék vagy egy biztató gondolat, (...) feldobja az embert.
Igen méltányos és igazságos dolog, hogy míg a betegségek és a bánat fertőző, semmi sem terjed olyan járványszerű gyorsasággal, mint a nevetés és a jókedv.
Az ember állandó útkeresésben van. Sok kudarc éri, de sok apró kis öröm is. Ezeket az örömöket kell megtalálni, ezek adják a boldogságot. Nem hiszek a rózsaszín lebegésben, tudatosan kell ezeket a picike örömöket felfedezni.
Adódnak boldog pillanatok, amelyek erőt adnak ahhoz, hogy békében élhessünk tovább. Egy beteljesült szerelem, egy gyermek fogantatása, egy könyv megjelenése, egy nagy felfedezés olyan illúziókba ringathat, hogy úgy érezzük, senki sem lehet boldogabb nálunk. Ha ebben a pillanatban egy komoly tekintély érdemrendet vagy díjat ajánlana fel, megfosztana bennünket az igazi jutalomtól.
Aki nem tud örülni, annak a fájdalmaiban nem hiszek.
Ha valaki semminek nem tud örülni, még percekre sem, az már nem tesz különbséget öröm és bánat között. És ez a legnagyobb rossz, ami emberrel történhet.
Facebook
Pinterest