Idézetek a nyelvről
A finnugorizmusnak alapvető hibája, hogy ahelyett, hogy a magyar nyelvben valóban előforduló finnugor szavakkal és nyelvi fordulatokkal foglalkozna, a magyarságot tudománytalanul és teljesen indokolatlanul a finnugor népektől származtatja. Márpedig a nyelvtudomány tárgya a nyelv, és nem annak a népnek a története, amely ezt a nyelvet beszéli.
A nyelv csupán arra való, hogy megpróbáljuk magyarázni a világ dicsőségét és csodáit. Célja a dekonstrukció és elutasítás. Az emberek nem képesek mit kezdeni a világ valódi szépségével. Hogy mindez megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan.
Nincs más utunk, csak a nyelv, hogy egy hidat tudjunk építeni az egyedüllétünk közé.
Néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak.
Idegen nemzetiségűek között a lelki kapcsolat eszköze a nyelv.
A nyelv írja a szöveget, a beszéd szövi a szellemet.
Az irodalom mindig is a mindennapi köznyelvből építkezik, azt használja fel arra, hogy elmondjon vele olyan dolgokat, melyek a köznyelv nem-művészi hasznosításával elmondhatatlanok. Él és visszaél a köznyelvvel - ahogyan ez a modern költészetben különösen tetten érhető. Ez a visszaélés: a művészet.
Szent-e a nyelv, amit szlenggé, gyalázkodássá aljasítanak a szórakoztató ipar és a politika pojácái? Szentek-e a szavak, amit annyira őriztek, ápoltak, becéztek - szerb, szlovák, zsidó, német, román származásuktól függetlenül - a magyar nép legnagyobb fiai, írók, költők, színészek, igazi államférfiak? Szentek maradtak-e a szavak, amelyeket megfosztottak értelmüktől? (...) Véletlen-e, hogy a görög és latin magas kultúrák piedesztálra emelték a nyelv művészeit, a retorika mestereit, és elkergették a nyilvánosság elől a nyelv, a stílus megrongálóit. Jól tudták, hogy amikor a nyelv tisztaságát védik, a hazájukat védik, azt a kultúrát védik, amelyet szülőanyjukként szerettek és tiszteltek.
Az anyanyelvet valóban el lehet felejteni. De nemcsak külföldön, idegen nyelvek uralkodói légkörében vagy szomszédságában - el lehet felejteni idehaza is. Ha nem arra használjuk, amire való, a nyelv meghanyatlik. Ha nem az igazat fejezzük vele ki, s ha nem a legsürgetőbb, legizzóbb álmainkat bízzuk rá, elsorvad, mint szerelem híján élő nők.
Ha egy oroszlán beszélni tudna, mi nem értenénk őt.
Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! - mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.
A nevek fontosak. Egy névvel bíró dolog már kicsivel több, mint annak előtte.
A nyelv az író hordozható műhelye és csigaháza. Megnyugtató és megcáfolhatatlan metafora. Az író kiváltságosnak érezheti magát ennek az eszmei és eszményi közegnek a bérbekapása által. Semmilyen más művész nem kapott ilyen, "anyagtalansága" miatt (elméletileg) könnyen kezelhető juttatást az emberiség alapfelszereléséből.
Jaj annak, akit sorsa kiszakit hazájából, anyanyelvéből, de ezerszer jaj annak, aki kész feledni mindkettőt; mert új hazát s új anyanyelvet cserébe nem ád a másik ország, ahol élsz s az új nyelv, bárhogy betölti mindennapjaid! Míg neved magyar, idegen maradsz, míg múltad magyar, idegen maradsz, bárhova vet a sorsod!
Anyanyelvem, te édes-keserű, szépen zengő arany hegedű, anyánk ajkán drága ének: köszönet mindenért néked!
Facebook
Pinterest