Idézetek a nyelvről
A nyelv eszközei megbabonázzák értelmünket.
A nyelv nem más, mint egy olyan dialektus, amelynek határőrsége, rendőrsége, hadserege van. Az élet is egy idegen nyelv, amit mi mindannyian különböző akcentussal és rosszul beszélünk.
Nincs csúnya nyelv. Csak csúf és ostoba gondolatimitációk vannak, amelyeket szegény megalázott nyelv kénytelen-kelletlen közvetít. Mert a nyelv is lehet kiszolgáltatott.
Az ember nem valaki miatt tanul meg egy nyelvet – mondja a tanárnő, és már a kimondás pillanatában is érzi, hogy ez hazugság, hiszen dehogynem. Csak amiatt. Az anyánk miatt tanulunk meg beszélni, hogy aztán soha többé ne hallgasson ránk és ne értsen minket, aztán idegen nyelveket tanulunk, hogy továbbra is idegenek maradjunk. Egyre több nyelvet, egyre idegenebbül a világban.
A Vadulós Autós nevű állatfaj többsége az amerikai bölény és az ámokfutó indiai elefánt kereszteződéséből származik. Arról lehet megismerni őket, hogy négy kerék van alattuk, és két dögkeselyű felettük. Nagyon hasonlítanak az emberre, de ha autóban ülnek, akkor nincs fülük, csak szájuk. Olyankor a szájukkal ugyanúgy beszélnek, mint mi, de velünk ellentétben csak néhány szót ismernek a magyar nyelvből. Mondataik elsősorban b vagy k betűvel kezdődnek és felkiáltójellel végződnek.
Egy pillanat múlva értettem: a könyv beszél. Áradtak belőle az ijesztő mondatok, mint megannyi százlábú, csak úgy nyüzsögtek a szótagok és betűk, nyújtogatták kettős magánhangzóikat, rezegtették a dupla mássalhangzókat, az orrhangokat, a zöngéseket, közben-közben szünetek és sóhajok; tele voltak ismeretlen szavakkal ezek a mondatok, megrészegedtek önmaguktól, önnön tekervényeiktől, velem mit sem törődve; olykor eltűntek, még mielőtt megérthettem volna őket, máskor már előre tudtam, mit mondanak, ám ők csak hömpölyögtek tovább, el nem engedtek volna egy vesszőt sem.
A "művelt Nyugat" (?) úgyis azt hiszi, hogy minden kultúrát, tudást tőlük kaptunk, és nélkülük még nyereg alatt puhítanánk a "kaiserfleischt", holott az igazság az, hogy még a nyelvünket is megrövidítették - nem maguknak ugyan, de az enyészetnek -, és mi jóhiszemű bámulással kotlottunk az idegen szavak kakukktojásain, ki is költöttük őket, és csak most vesszük észre, hogy az édes gyerekek a fészek szélére kerültek, ha ugyan le nem zuhantak a megsemmisülés bozótjába.
Óvakodj a zsargontól. Rendszerint tudatlanságot takar, és kevés tudást hordoz.
Egy szó egy másikhoz vezet.
A szeretet olyan, mint a hó: mérhetetlenül sok szó van, mind kivételes és lefordíthatatlan.
Ha közvetlenül beszélsz az emberekkel, úgy sokkal erőteljesebben közvetítheted az érzelmeidet, még ha a szavaid bizonytalanok is, és a kiejtésed is idegen; mindenesetre az üzenet, ami eljut hozzájuk, sokkal inkább hasonlít arra, amit gondolsz, semmint arra, amit egy tolmács ismételne (...), hiszen a tolmács szájából nem áradhatnak érzelmek, pusztán szavak, és a szavak csak olyanok, mint valami burok.
Ha az ember nem az anyanyelvén beszél, egy icipicit hazugságra kényszerül mindig. Nem azt mondja, amit valójában szeretne, hanem amit zavar nélkül ki tud fejezni. Aki az anyanyelvét felejti el, az őszinteséget felejti el örökre.
Ha hagyod, bármelyik szó nevetségessé válhat.
A szó, mademoiselle, nem egyéb, mint a gondolat burkolata.
A kiejtett szó és a leírt szó között bámulatos szakadék tátong. A mondatot ki lehet forgatni úgy, hogy pontosan az ellenkezőjét jelentse az eredeti értelmének.
Facebook
Pinterest