Idézetek a lélekről
Nem lehet ura önmagának, aki nem ismeri magát. Az arcnak van tükre, a léleknek nincs.
Nem az erőtlen test akarásában, hanem a lélek erejében van a vitézség.
Nem az a fontos, ami velünk, hanem ami bennünk történik.
A kék folt - ütések nyoma, fájdalom érzése, és kit nem ért ütés? Ha a hajszálerek törékenyek - rettentő betegség ez -, a simogatásnak is nyoma marad. És a kék folt színt vált lassan, mintha süllyedne, lilás lesz, és sárga folt lesz, mintha a bőr alá süllyedne, láthatatlanul mind mélyebbre, az idegekbe, az életrajzunkba, oda, ahol nem múlik el soha. Ütés ütés mellé, kék, belső égbolt, kalapácsütések kovácsolta kék égbolt.
Vajon van-e értelme a hatalom megszerzésének, önmagunk megvédésének, ha közben el kell adnunk a lelkünket?
Testi szemeimet Behunyom, és lelkem szemeivel nézek.
Nem olvasott a lélek gyógyításáról? Van-e különb orvosság, mint az emberi szó?
Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek ami hibája van, annak a hibának a kijavítása miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra.
A sebek újbóli felszaggatása akadályozza a várva várt gyógyulást. A rémálmok, az ébren látott szörnyűségek újra és újra sót szórtak a meghasadt lelkének sebére.
Nincs a havas, szeles, zimankós léleknek precízebb orvossága a meleg, fűszeres bornál.
A lelked végtelen. Végtelen magas és végtelen mély. Határtalan múlt van már mögötted, és beláthatatlan jövő. De élni az Egészet sohasem tudod egyszerre. Az lehetetlen.
- Mit tegyek, hogy az én lelkem is az öröklétig éljen? - Nem tehetsz semmit. (...) Csak akkor válhatna halhatatlanná a lelked, ha egy földi ember úgy megszeretne, hogy előbbre helyezne apjánál, anyjánál; ha a tied volna egész szíve és minden gondolata; ha megfogná a kezed, és örök hűséget fogadna neked. Akkor az ő lelke átömlene a tiedbe.
Az emberek lelkét kirabolni - rosszabb a véres balhéknál is.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Az élet a lélek álma.
Nincs rosszabb, kínzóbb meg gyötrőbb annál, mint az apától örökölt sapkában ott ténferegni a vásárban, látni, hallani, érezni és szagolni, amikor egyetlen fitying sincs a zsebben.
Facebook
Pinterest