Idézetek a lélekről
Végül is a legbiztosabb útja a lélek megszerzésének, ha a szívet támadják.
Mindnyájan bűbájosak vagyunk, de van, aki tudja, és van, aki nem.
A lelki vakok is bottal járnak! A különbség csak annyi, hogy nem támaszkodnak rá, hanem ütnek vele.
Mert bizony jobb, ha az ember megőrzi a lelke békéjét, s úgy teremti meg boldogságát, hogy belső nyugalma megmaradjon.
A lélek megismerése egymagában menthetetlenül mélabússá tenne minket, ha a kifejezés öröme fel nem vidítana.
A vallás tulajdonképpen a lelki szenvedés gyógyítására volna hivatott. Én mindig síkraszálltam ezért az eszméért, orvosi területen is.
Az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe.
Nemcsak az ember csontja lehet nyomorék. Veszélyesebb, ha lelkén támad lék, lényébe a mocsár gáttalanul önti fekélyét.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött, Mert az minden halál és kárhozat fölött Az élet Urával szövetséget kötött.
Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.
A fantázia nélküli lélek olyan, mint egy csillagvizsgáló távcső nélkül.
Csak akkor találhatod meg lelked békéjét, ha nem keresed.
Az ember nem találhatja meg a békességet sem a munkában vagy élvezetben, sem a világon vagy a kolostorban, csak a maga lelkében.
A saját történetemet keresem, és, mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.
Súlyos időkben kétértelmű, régi álmok nehezednek a lelkedre. Úgy haladsz tovább, hogy folyton menekülsz előlük. De elmehetsz a világ végére is, az idő súlya alól nem tudsz kibújni. De azért a világ végére el kell menned. Mert nem tehetsz mást, el kell jutnod odáig.