Idézetek a kapcsolatról
Ki tudja, hány emberre néztem már rá életemben, és mégsem láttam őket. Elgondolni is szörnyű.
Nagyon kellemes, ha egy szép lány szeret, de rájössz majd, hogy a csúnya lány barátsága meg hasznos, mert a csúnyák önzetlenek, és nem ismerik sem a haragot, sem a gyűlölködést.
Minden férfi tudja, hogy amikor a felesége értékeli apró gesztusait, egyre többet és többet szeretne a kedvére tenni. Az elismerés tehát nagyon fontos. Mindenből a jót hozza ki, és pozitív válaszra késztet.
Szörnyű dolog, ha kezdesz mindenkit megérteni! Mennyivel egyszerűbb kiválasztani egyetlen embert, őt megérteni és támogatni, és mindenki mást, úgy, ahogy van, becstelennek tekinteni.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Ha végképp öregség kútjába estünk alabástrom elefántcsont vagy sárga márvány lesz testünk mit látunk majd az ágyban izzadtan egymásra lesve vajon miféle anyagból van két szép öreg szerelmes ember teste.
Hivatalosan tanúsíthatom, hogy mainapság a férfiszívet nem a szépséggel, a koszttal (...), vagy a jellem csáberejével lehet megfogni, hanem csakis azzal a képességgel, hogy tudunk-e kissé közönyösnek mutatkozni.
Elképesztő dolog, milyen közel tudja hozni egymáshoz a legkülönbözőbb embereket a közösen végrehajtott tett!
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
A nyelv, a legnagyszerűbb mondatok sora sem lehet oly változatos, oly ékesen szóló, mint a tekintetek beszélgetése és a mosolyok harmóniája.
Nem létezik általában vett önzetlenség az emberek iránt. Más-más motivációk és lélektani folyamatok irányítják a családtagok, a barátok, az ismerősök és az idegenek iránti altruizmust.
Egész egyszerűen gondjaim vannak az emberekkel. Az állatokat viszont kedvelem. Nem hazudnak, és ritkán ugranak neked.
A gyermek még nem ismeri a rosszat, hát sose hűtlen; hőn szerető kedvesed előbb vagy utóbb hűtlen lesz hozzád.
Hogyha az ember a helyén van, és jó úton halad, akkor automatikusan, mint egy mágnes, vonzza a másik felét, ahogy a másik fél is vonzza őt.
Ha az ember egyedül van, lehet, hogy épp az a feladata, hogy analizáljon, megoldjon önmagában valamit. Dolgozzon a saját személyiségén, hogy aztán esélyt kapjon egy kiegyensúlyozott párkapcsolatra. Egy ilyen időszakot ki kell használni, épp a jövő érdekében.
A teljes csendben a másik jelenléte még hangsúlyosabb.
Ha az élet... zsibongó sokaságába tekintünk, látjuk, hogy mindenki az élet nyomorával és fáradalmával vesződik; s minden erejét megfeszíti, hogy végtelen szükségleteit kielégítse, és a sokalakú szenvedéseket elhárítsa magától. (...) A zsibongás és tolongás közepette pedig látjuk, mint találkozik sóvárogva két szerelmesnek tekintete: - de miért oly titkosan és félénken és lopva? - mert e szerelmesek az árulók, kik titkon arra törnek, hogy mind e bajt és nyomorúságot örökössé tegyék, holott az különben hamarosan véget érne.
Facebook
Pinterest