Idézetek a kapcsolatról
A magány elől menekülő ember tönkreteheti a másokhoz fűződő kapcsolatait. Számos barátság vagy házasság ért véget azért, mert őszinte törődés és egymásra figyelés helyett az egyik fél pajzsként használta a másikat a magány ellen.
Képzeljünk el két elmét, amint szorosan egymáshoz tapad, és úgy osztozik a felmerülő képeken, ahogy a papucsállatka sejtmagja osztódik: valóban páratlan egyesülés lenne ez. Néhány évezred múlva talán lehetségessé válik az ilyen összeolvadás - az elszigeteltség utolsó megpróbáltatása, végső csapás a magányra. Ma azonban még félelmetes akadályok állnak az elmék egyesülése előtt.
A fecskéknek nem kell szólni, mikor kell messze menni, mit kéne dédelgetni, kit kéne egyre óvni.
Legjobb rokon a távoli, minél távolabb van, annál jobb.
A férfi-nő kapcsolat a kölcsönösségen alapul. Az egyensúlyon.
Sosem egyszerű a nézésről a beszélgetésre váltani, szemezésről szólásra.
A sikerhez az életben EMBERI és ISTENI kapcsolatokra is szükség van.
Sikeressé válni emberi kapcsolatok nélkül? Lehetetlen.
Ha nem köt semmi senkihez, ha nincs mit veszítened, legyőzhetetlen vagy.
Amikor az ember felnő és elkezdi megérteni az emberi kapcsolatokat, rájön, hogy egyesek miért mondták neki ezt vagy azt, vagy miért viselkedtek egy adott módon. Megérti a hallgatásaikat.
Az életed minőségét az emberi kapcsolataid minősége határozza meg.
Két ember annyira más, végtelenül más, elképzelhetetlenül és kimondhatatlanul más, nincs olyan kapcsolat, ami csak kellemes. Óriási bátorságra van szükség ahhoz, hogy megmaradjon az őszinte, szabad megnyilvánulása mindkét embernek, akár barátok, akár szeretők.
Nem kell azt mondani, hogy szeretlek, nem kell az ágyban feküdni, hogy viszonyunk legyen valakivel, nem kell hozzá fiatalnak lenni, s nem baj, ha az ember öreg... Sokféle bók lehetséges emberek között, sokféle viszony.
A férfi a táncban és az életben vezet - a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.
A kapcsolatok sosem szűnnek meg tisztán. Mint egy értékes váza - szétzúzódnak, aztán valaki összeragasztja a darabokat; megint törés, megint ragasztás, megint és megint, míg végül a darabok többé már nem illeszkednek egymáshoz.
Facebook
Pinterest