Idézetek a kapcsolatról
Ha éles szemmel figyeled a viszonylag tartós párkapcsolatokat, azt tapasztalod, hogy nem egyformán szeretik egymást. Az egyik jobban szeret. A másik kevésbé. De azért mégis megy vele. Az egyik mágnes rendszerint erősebben húz. Néha már ez is elég az összetartozáshoz. Sok minden tarthat össze két embert. Nem csak a szerelem. A közös sorsuk is.
Mindannyian oda vagyunk kötözve más emberek életéhez, és nem dönthetünk szívünk szerint! Néha miattuk vagyunk képesek erősek lenni, s máskor miattuk vagyunk gyengék!
Már jártunk felhőn túl, Tisztán és piszkosul, Fájt már a tűz, a jég, Mégsem volt még elég. Vad szívünk most is száll, Mint tépett két madár. S bár szürkébb fent a kék, Mégiscsak a miénk.
Az vagy, akikkel körbeveszed magad. Klisének hangzik, de így van.
Tudnom kell, hogy a társam olyan erő mellettem, akihez bármikor fordulhatok, akitől bármikor, bármire választ kapok, és akit nem lehet csak úgy átugrani, mert ha igen, akkor el fogok menni tőle.
A kakasok berzenkednek, Csekélységen összevesznek. Emberek közt rosz szokás Az ily kakas-bajvivás.
A hűvös, csillogó hópelyhek azonban elbűvölték. Gyakran ácsorgott az utcán átfagyva, s kezét kinyújtva figyelte, ahogy csupán a bőre melegétől egyszerű vízzé olvadtak el a kristályok. Hideg és meleg - a természet örökkévalóságig tartó, kiszámítható dominanciaharca. Dominanciaharc, miként férfi és nő között. Ám amíg a hópelyheknek csak a halmazállapotuk változik, az ember néha bele is pusztulhat ebbe a harcba.
Az emberek soha sincsenek olyan távol, hogy ne találkozhassanak, soha.
Miként mondod meg egy ilyen férfinak, hogy most én vagyok az, aki meg akarom tanítani valamire, és simogatásai közben meg akarom értetni vele, hogy a sors nem béklyóba köt, hanem szárnyalni segít.
Azt kapom tőled pont, amit máshol. Úgy adod, mintha akárki tenné, észrevétlenül mindkettőnk másol, s magunk torzítjuk egymást ilyenné.
Közhely, de van, amikor szavak nélkül is értjük a másikat. Van, amikor szavakkal sem.
Nincs értelme a vitáknak. Mert csak a szavakon vitázunk és észre sem vesszük, hogy nem is értjük egymást. (...) Ahogy a fény sokféle színné törhet, úgy a szónak is ezerféle jelentése van.
Visszahoztam a tőled kapott világot, Ami megtanított élni, bár hiányzol. Már tudom, szeretni nem azt jelenti, Hogy két ember egy igát von, Hanem a másikat biztatni (...), repülni át egy világon.
A gyűlölet, mondom, rejtekutakon jár bennem, másokban is. Aki kíváncsi rá, annak titkos tapétaajtókat kell kinyitnia, homályos mellékfolyosókon kell botorkálnia, alagutakban, csatornákban kell hétrét görnyedve előre másznia, s még innen is vezetnek lefelé aknák és kanálisok. Ez ő maga. A másikét az látja, aki látta a magáét. Mindenki másé csupán hasonlata ennek.
Tömegnyi ember csendje: ez a legnémább, a legmélyebb, fenyegető és megható.
Facebook
Pinterest