Idézetek a kapcsolatról
Van vagy harminc ismerősöm (...), s van egy csomó imádóm, akinek felcsillan a szeme, ha lát, és aki az iskolában, ha másként nem megy, törött zsebtükrön keresztül próbál nézegetni. Vannak rokonaim, kedves nénik, bácsik, van rendes otthonom. Nem, látszólag mindenem megvan, kivéve, hogy nincs barátnőm.
Mi lesz ezzel a leánnyal? Ez nem az a könnyelmű teremtés, akit ma vágyaidnak feláldozol, s ha holnapután meguntad, nagylelkűen megjutalmazod, s ő keres magának másutt vigasztalást. (...) Ez a leány nem közönséges lélek; nem játszhatol vele kényed szerint. Ez magának foglalja a lelkedet, s neked adja az egész lelkét; hogy felelsz meg róla? - Hogy hozod ki őt azon balsorsból, melybe beleviszed?
Azért felnőtt az ember, hogy a szülei helyett a barátaival oldja meg a problémáját. Mert azért egyedül nyilván senkinek nem megy.
Ideális esetben az Igazi olyan személy, akiről úgy gondoljuk, hogy büszkék lennénk rá, hogy ő a társunk, és ő is büszke lenne ránk. Olyan, aki által még jobban önmagunk lehetünk, mert ahelyett, hogy megfelelési kényszert vagy szorongást éreznénk mellette, inkább feloldódunk és meg merjük mutatni önmagunkat. Olyan valaki lehet erre alkalmas, aki valóban érdeklődik irántunk, és aki minket is érdekel.
Előrelátó gondolkodás a mai világban: nem csak az esküvőre, hanem a válásra is spórolni kell.
Szomorúnak kéne lennem, de nem vagyok, mert nekem az számít, aki velem van, nem az, aki elhagyott.
Igazságtalanságnak tűnik, hogy amennyiben az egyik fél megtagadja a visszatérést, a másiknak nem marad más választása, mint ezt a döntést elfogadni. Az emberi kapcsolatok természete azonban ilyen.
Csak a boldogsághoz ragaszkodhatsz, de valamihez, ami már rég nem működik...semmi értelme. Érd el egyszer, legyél boldog, és onnantól bizony nem adod alább. Nem kockáztatsz, ragaszkodsz hozzá. Tudod, hogy mással nem éred be, mosolyokat akarsz és örömöt - nem fájdalmat, vagy összetört álmokat.
A házasság keresztény felfogása Krisztusnak azon szavain alapszik, hogy a férfit és a nőt egy organizmusnak, egy testnek kell tekinteni. (...) A keresztények hite szerint, amikor Jézus ezt mondta, nem szentimentalizmusának adott hangot, hanem egy tényt szögezett le, mint ahogyan az is egy tényt állapít meg, aki azt mondja, hogy a zár és a kulcs ugyanazon szerkezet, vagy hogy a hegedű és a vonó is egy hangszer.
Határokra szükséged van (...), de falakra nem. A falak elválasztanak, a határok pedig megbecsülnek.
Ha valakit közel engedsz, belehalsz, amikor lelép.
Megpróbálunk az emberekkel igazán jók és barátságosak lenni, de ezt néha kihasználják.
A levél nem elég...a telefon sem. Csak a találkozás. Mert kell a közelség, az érintés, a mosoly, kellenek a szemek. Kellenek ezek a pillanatok, a találkozások. Hogy a lélekben megrajzolt képet a valóságban tudjuk kiszínezni, hogy az álomba beköltözzön a valóság, hogy az ünnepnapok mellett meglássuk a hétköznapokat is. A Másikat.
Végtére is, mi lehet fontosabb a fiúknál? Ők jelzik, mennyire népszerű az ember, és mennyire szép. És mindenféle dologra fel lehet őket használni. Időnként izgalmasak is, de az általában nem tart soká. Van, akitől már az elején a hideg rázza az embert. A legtöbb fiú, olyan, mint a kiskutya. Nagyon cukik, de a maguk módján lecserélhetőek.
Van egy olyan helyzet, amikor nem a másikkal szemben vagy hátrányban. Hanem együtt vagytok hátrányban. Amikor közösen játszotok, látszólag egymásért, de valahogy mindig hiba csúszik a játékba. És vesztésre álltok. És innen szép győzni. De csak úgy lehet, ha mindketten érzitek, hogy szükségetek van egymásra, hogy kell a másik, hogy akarod a másikat. Igen, akkor lehet győzni. De csak együtt. A célért. A győzelemért. Egymásért.
Facebook
Pinterest