Idézetek a kapcsolatról
Ha már úgyse lehet több két ember között, mint időről időre egy soha, különböző hangsúlyokkal.
A férfi addig nem tudja, milyen ereje van a nőnek, amíg fel nem dühíti, és szembe nem néz a haragjával!
Mintha egy kihalóban lévő nyelven beszélnénk, egyre kevesebb szó.
Van jobb szerető s van, aki jobban szeret. - Örülj pontosan.
Az internetes korban már nem kell beérnünk azzal, aki éppen a szomszédos fülkében ül. Megkereshetjük és kiaknázhatjuk a legjobb emberek tehetségét, még akkor is, ha mi Detroitban vagyunk, az illető pedig Dakarban. Vagy, ami még lényegesebb, ők is megtalálhatnak minket.
Az igazi összetartozás valószínűleg az élet legnagyobb értéke. És nyilvánvaló, hogy nemcsak szerelmi összetartozásról van szó, hanem barátságról, vagy a nehezen meghatározható "közöm van ehhez az emberhez" érzésről is.
Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét és melegét. A kapcsolatok fő anyaga a törődés.
Ha bölcs ember vagy, legyen gondod a házadra, szeresd a feleségedet, ne civakodjál vele. Tápláld és piperézd, mert ez az ő testének fényűzése. Engedd, hogy mindig illatos legyen, és örömed lesz benne, amíg csak élsz.
Természetesen mindig ott a kísértés, ami azt akarja mondani neked, hogy máshol zöldebb a fű. Ennek ellenére nem kellene veszendőbe mennie olyan értékeknek, mint a hűség, az őszinteség, és annak, hogy kéz a kézben haladtok. Ennek akkor is így kell lennie, ha éppen nem úgy mennek a dolgok - sőt, akkor kell leginkább!
Sosincs késő egy kapcsolatnak, nincs olyan, hogy elmúlt, elhalványodott, az érzések mindig ott lesznek az ember lelkének legmélyén, s ez így van jól. S talán csak egy megfelelő szikra, egy tökéletes pillanat kell, hogy felkeljenek tetszhalott állapotukból, s ekkorra talán már sokkal erősebbek is lesznek, mint valaha voltak.
Szerintem az a szerelem, amikor még idősen is azért fogjuk meg a másik kezét, mert érezni akarjuk a bőrének melegét, nem csak azért, mert már imbolyogva járunk és kapaszkodunk belé.
Felnőttként el kell döntenünk: megtanuljuk-e kormányozni saját életünket, vagy egy csónakban, evező nélkül, kétségbeesetten hánykolódunk az élet tengerén. Ha már ketten ülünk a csónakban, a kettős energiát kihasználva, a páros evezőkkel csak egy ütemben és egy irányba érdemes húznunk, egyre mélyebben megismerve egymást és önmagunkat
A közösségi oldalak azt az illúziót keltik, hogy sokakkal kapcsolatban állunk, fontosak vagyunk. (...) Elhitetik velünk, hogy mély érzelmi kapcsolatokat ápolhatunk a világhálón, miközben ezekből éppen legfőbb vágyunk, a minőségi kapcsolat, az intimitás hiányzik. Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a leírtak valóban rólunk és nekünk szólnak-e. Netán csak a gép figyelmeztetésére küldtek nekünk szép, szülinapi szóvirágokat
Aki mindenkinek barátja, az saját maga ellensége.
A szerepek időnként felcserélődnek. Egyik fél sem létezik a másik nélkül, és csak az képes megalázni, akit már szintén megaláztak.
Facebook
Pinterest