Idézetek a kapcsolatról
Ha arra törekszünk, hogy a másik embert olyannak lássuk, amilyen most, ebben a pillanatban, ezzel nagy lépést teszünk attitűdjeink megtisztítása felé. Nagyon kevés ellenszenves vagy visszatetsző vonást fogunk a többiekben fölfedezni, ha nem ítélkezünk fölöttük, ha nem vetítjük rájuk kicsinyes neheztelésünket. Múltbeli tapasztalataink a mai szeretetről mit sem mondanak. Emlékezni és látni - ez két külön dolog, szeretetre épülő kapcsolatok kiépítésében ezért vesszük oly kevés hasznát az emlékezetnek.
Azt akard, aki téged szeret, aki csak rád vágyik. Olyat, aki tudja, hogy mennyire szerencsés, mert mellette vagy - de ezt csak akkor teheti meg bárki, ha először elfogadod magad. Hogyan is tisztelhetnének, ha bármit megengedsz a másiknak azért, hogy megkaphasd azt, amire vágysz - még akkor is, ha az csak egy ölelés, ami nem is valódi? Egyszerűen nem érheted be olyannal, akinek sohasem leszel elég. Miért is adnál neki energiát? Felesleges. Ne törődj vele, búcsúzz el tőle. Az, aki soha nem tudott szeretni, talán nem is fog... Ne harcolj a szeretetért, nincs rá szükséged. Azt vagy adják, vagy nem. Nem erőszakolhatod meg a másikat, hogy érezzen úgy, ahogy te. Megpróbálkozhatsz vele, hagyhatod, hogy kihasználjon, megmentheted az életét, csak épp pontosan így fogod elérni azt, hogy soha ne akarjon többet tőled.
A legrosszabbat feltételezd. Mindenkiről. Ez a megmételyezett szemléletmód azonban ne legyen hatással a munkádra. Ne vegyél róla tudomást, peregjen le rólad. Szórakoztasson, amit látsz és amit gyanítasz. Ha valaki nyomorult, veszélyes, önimádó, szeszélyes és korrupt seggfej, az még ne akadályozzon meg abban, hogy élvezd a társaságát, miközben vele dolgozol, vagy hogy szórakoztatónak találd.
Az ember nem váltott át egy egy éven át tartó szerelmi kapcsolatból egy-két nap alatt jó barátságba. De elkezdhetett dolgozni rajta. Egyik lépés után jöhetett a következő.
A szüzesség elvesztése elég nagy lépés és a megfelelő személlyel kell hogy megtörténjen, máskülönben az ember elcseszi az egész életét.
Régebben még valahogy a mindennapi táncrend része volt, hogy az emberek egymással szóba elegyedjenek, aztán ezeknek az időknek vége lett. Épp, mint annyi minden másnak, ami élhetőbbé tette ezt az országot meg ezt a dolgot, az életet. Mióta válság van - időtlen idők óta, a kezdetére nem emlékszik már senki -, azóta kis hazánk lakosai egy emberként vesztették el a kedvüket. Nagyjából mindenhez, de ahhoz mindenképp, hogy megszólítsák egymást, beszélgessenek. Hogy mondjanak a másiknak valami kedveset. Minek, gondolják. Ő se mond nekem. Különben is: kim ez nekem? Tán rokonom? Alig ismerem. Tehetek én róla, hogy a szomszédomba költözött? Én se háborgatok senkit, engem se háborgassanak. A beszélgetés: háborgatás. A megszólítás: zaklatássá változott.
Magyarország rosszkedvű, lehajtott fejű népe lassan végképp elfelejti a társas érintkezés, a közösségi együttlét, a szolidaritás hajdani, önfeledt pillanatait. A keletkezett törésvonalak családokat osztottak meg, évtizedes barátságokat fertőztek meg - olyan mélységekben hatván át a közgondolkodást, hogy az ellenségesség, a gyűlölet, a másikat megbélyegző agresszív indulat kórjától hosszú ideig nem lesz szabadulás.
Ami körülötted változik, az nem érdekel. Ami benned, az igen.
Nem az a fontos, hogy azt csináld, amit csinálni szeretsz, hanem hogy azzal szeresd együtt csinálni a dolgokat, akit szeretsz.
A gazdagság nagy csábító, s a szegénység nagy kerítő.
Egymásnak adott gondolatok, erőt adsz és én erőt adok.
A barátaikkal a legszörnyűbb emberek is kedvesek.
Make It Happen - Dobd be magad! c. film
A másik dolog, amit tudunk tenni egymásért, az, ha bátorítjuk egymást. Lélegzetelállító rájönni arra, hogy mennyire az ellenkezőjét kapjuk a családban, mennyire az ellenkezőjét kapjuk a társadalomban. Nem bátorítjuk egymást. Angolul a bátorság courage. A cour jelentése: szív. Tehát a bátorítás, bátorság valami a szívvel, és nem az aggyal kapcsolatos. Nem az agyhoz kell beszélni, hanem a szívhez, és a bátorítás az egyik szívből a másik szívbe megy. Akinek nincs szíve, aki önmaga sem bátor, az nem tud bátorítani.
Barátságban, családban és párkapcsolatokban sokkal inkább kedvemre való egyezségre törekedni, mint alkudozni, és rokonszenvesebb lemondani valamiről, mint áldozatot hozni.
Nem nősültem meg, mert amikor annyira megszerettem egy fiatal nőt, hogy akár feleségül is vettem volna, túlságosan kedveltem ahhoz, hogy azt kívánjam neki, egy ingerlékeny, zsémbes alakkal kösse össze az életét.
Facebook
Pinterest