Idézetek a kapcsolatról
Minden alkalommal, amikor valakinek ártasz... saját magadnak ártasz. Ugyanígy, minden kedves cselekedetedet is önmagaddal követted el. Minden boldog és szomorú pillanat, amit bármelyik ember megtapasztalt vagy meg fog tapasztalni, azt te tapasztalod.
Ahhoz, hogy szeressek valakit, el kell fogadnom magamat, és nem engedhetem, hogy a másik személy határozza meg, ki vagyok. Ha valaki ennek ellenére szeretni tud, az egy jó kezdet.
Szeretteink elutasító magatartásával megbékélni határozottan nehéz feladat. Rengeteg gyakorlást igényel, hogy megbirkózzunk vele. De ha sikerül, sokkal erősebb leszel.
Egy idő után viszont azért nem tettem meg egy-két dolgot, mert nem akartam, hogy másnak lásson. De az a helyzet, hogy nem voltam vele őszinte. Akkor meg miért érdekelne, hogy szeret-e vagy sem, ha nem is tudja, hogy ki vagyok igazából?
Az első, amit megtanulunk, a kommunikáció. S az idő múlásával bizonyos értelemben egyre jobban csináljuk. Furcsamód azonban, ahogy felnövünk, kezdődnek a zavarok. Néha csak a szavak hiányoznak, vagy elfelejt az ember valamit. Máskor zavarba jön, a kínos helyzet beléfojtja a szót. Minél több szót ismerünk, annál nehezebb megfelelően hasznánunk őket.
Az ember naponta átlagosan 2250 szót vált, 7,4 tized másik emberrel. Összesen több mint 300 milliárd e-mailt, és 19 milliárd SMS-t küldünk. Ezek mind egy-egy önálló halmazát képezik az arányok és szabályok hatalmas mozaikjának, mely a szemünk előtt rejtőzik. Csak tudni kell, hol keressük.
Ha közöttünk lévő kapocs alapja csupán a veszteség vagy éppen a haszon, a barátság eltűnik, ahogy szeretet is, helyükön pedig csak pluszokat és mínuszokat látsz. Melyek összessége egyenlő a magánnyal.
Az én fiatalságom idején az ifjak teozófiáról szóló könyveket kölcsönöztek a lányoknak, és Maeterlinck Kék madarát vitatták meg velük. Minden csupa érzelem volt, és magasröptű ideálok. Manapság az elrontott gyerekkor és a komplexusok hozzák össze a fiúkat meg a lányokat.
- Te férfi vagy (...), a férfiaknak vágyaik vannak. - Miért, a nőknek nincsenek? - De, természetesen vannak, de minket nem a vágyaink irányítanak.
Nagyon rettegek, hogy elvesztek bárkit, aki közel áll hozzám, mert soha többé nem akarom átélni azt az érzést. (...) Szerintem azért is szakítok nagyon nehezen, mert félek az elszakadástól. Annak ellenére, hogy tudom, a Jóisten tanítani akar, és minden hullámvölgy után újabb pozitívumok érnek.
Az embernek kell, hogy legyen társa az életben. Egy értékes partner. És ha ez megvan, akkor gazdagabb, mint bármelyik király vagy királynő az egész föld kerekén.
A kapcsolatok kultúrája a tartózkodás és a közeledés, szemérmesség és őszinteség ellentétes impulzusainak finom váltakozását igényeli. A szeretet nem erkölcsi kötelességem mindenkivel szemben, a tolerancia igen, ennél fogva a türelem egyetemes eszmény.
Gyakran magunkba fordulunk és magunkba zárkózunk, számtalan megközelíthetetlen és befogadásra képtelen szigetet teremtünk. Még a legelemibb emberi kapcsolatokból is kölcsönös befogadásra képtelen valóságokat kreálunk: bezárkózó házaspár, bezárkózó család, bezárkózó csoport, bezárkózó plébánia, bezárkózó nemzet... ez nem Istentől való! Ez tőlünk származik, a mi bűnünk!
Gondolj bele! Ha van valami dolgom veled, és célirányosan elintézem az ügyet, aztán meg otthagylak, akkor úgy fogod érezni, hogy nem különösebben foglalkozom veled. Ám ha a dolgunk végeztével is veled maradok, csak úgy elvagyok a társaságodban, akkor valószínűleg úgy érzékeled, kifejezetten kedvellek.
Életedért magamat nem kímélném, nyugalmadért poklok tüzét sem félném; bár szívemet a hév el nem ragadja, életed volnék, békéd - egy szavadra. S tünődve ismét csak kérdezem: mi ez: barátság? Mi ez: szerelem?
Facebook
Pinterest