Idézetek a kapcsolatról
Ahhoz, hogy elengedj bárkit is, neked kell megváltoznod. A régi lelkedet le kell vetkőzni, és az új lelkedbe szépen beleöltözni. És ő ott marad az emlékezeted ruhatárában, a fogason, mint egy ruha, amit kinőttél már.
Mindenünk, amink van, amit szeretünk és akit szeretünk, minden, ami a "miénk", belénk épül. A pénzed nem a bankban van, hanem elsősorban a lelkedben. És mindenki, akit ragaszkodva szeretsz, a lelkedben van. Ott él benned, lényed része, hozzád szervült, benned él. Nem kívül van már, hanem benned. Ha valakibe például szerelmes vagy, már nem egészen te vagy, mert ő is benned van - csak vele együtt érzed magad teljes egésznek. Csak vele együtt éled át, hogy "én vagyok".
Senki sem önálló sziget, és ha felismerjük, hogy mennyi szállal kötődünk embertársainkhoz, sokkal jobban megérthetjük egymás tetteit.
Benned is sokan kiabálnak, zaj van, vagy süketség. Nem szereted magad. Ebben a külső-belső hangzavarban senki sem tanít meg arra, hogy rendszeresen föl kell hangolnod a lelkedet. Ha ez sikerül, azt érzed, hogy szereted magad. Más szóval: amíg hangolt vagy, jó élni. És másoknak is jó élni körülötted, mert belső zenéd áthangolja az ő rezgésüket is.
Annyi szeretet, kedvesség és bizalom vesz körül minket, hogy el is felejtjük a jelentőségét.
Egymáshoz fűződő kötelékeink tesznek minket emberré, és ha kapcsolatunk e szövete bárhol felhasad, be kell foltozni a lyukat, különben egyikünk sem lehet újra teljes.
Az emberi élet minősége (...) semmi máson nem múlik, csak azon, miként bánunk embertársainkkal nap mint nap.
Úgy tűnik, mi emberek, páratlanul leleményesek vagyunk abban, hányféle módon okozhatunk fájdalmat egymásnak, és mindig találunk rá okot, hogy meg is tegyük. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ember gyógyulási és gyógyító tehetsége szintén határtalan. Mindnyájunk veleszületett képessége, hogy örömöt találunk ott is, ahol csak szenvedés, és reményt, ahol csak reménytelenség van.
Sokszor megcsalnak, megsebeznek minket a szerelemben, sokszor vagyunk boldogtalanok, de szeretünk.
Vannak dolgok, melyek azonnal világosak; hogyan kezdődik egy viszony és hogyan ér majd véget. Az igazán tapasztaltak azt is meg tudják mondani, mikor. Bennünk van mindez, a meglepetés csak ürügy.
Azt is szerethetjük valakiben, amit megváltoztatunk benne. Sőt azt szerethetjük igazán.
Ha te látsz és megérzel valamit a másikban, és rákérdezel, ő meg erre azt mondja: "Hát most nem szeretnék beszélni erről... ", "Ezt most hagyjuk!", "Majd holnap!", "Inkább máskor!", "Hosszú lenne!", akkor az hárítás, ami mögött ki nem mondott félelem, bizonytalanság rejlik.
Van olyan, amikor valaki csak elvesz belőled, és vele még annyi sem vagy, mint amennyi te önmagadban lehetnél.
A Facebook semmi más, mint a rengeteg érzelmi feszültséggel élő, önmagát becsapó ember kompenzációs eszköze.
Most azt mondod: szerelmes vagyok! - miközben önbizalomhiányod van. Ez azonban nem szerelem, hanem biztonság utáni vágy, amivel az a gond, hogy előbb-utóbb kialakul belőle a társfüggőség. És ez azzal fog járni, hogy amit párkapcsolatnak hívsz, az egy hatalmas játszmarendszerré és háborúvá változik. "Hol voltál, merre voltál? Szeretsz, nem szeretsz, biztosan szeretsz? Megcsalsz, nem csalsz meg?" - Sokáig sorolhatnám a jellemző kérdéseket, amelyek mind azt eredményezik, hogy meg fog szűnni a kapcsolaton belüli bizalom.
Facebook
Pinterest