Idézetek a kapcsolatról
Többnyire az emberi tragédiák, nem pedig a sikerek kovácsolják össze az embereket.
Akik fontosak számunkra, általuk lehetünk igazán önmagunk.
Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Két egymást jól ismerő ember élete olyasmi, mint a talaj, amely valamiképpen beissza a dolgokat. Eltűnnek benne a lappáliák, a kisebb neveletlenségek. Sőt, azt hiszem, a közös életnek szüksége is van az efféle bizalmasságra, és az embernek is szüksége van rá... természetesen a másik iránti tapintat és tisztelet határain belül. A fésűben maradt hajszál és a másik előtti fesztelen fogpiszkálás miatt még egyetlen szerelem sem szenvedett hajótörést, hacsak a kettő közül valamelyik nem volt éppenséggel hisztériás. Emberi bukfencecskék ezek, amelyeken lehet nevetni és nem nevetni... de szeretetből elviseli őket az ember.
A szerelemben történnek a legnagyobb hibák, és valamennyi közt a legnagyobb a túlzott bizalmasság.
Az ember tele van töredékes, nem teljes értékű kapcsolatokkal a hétköznapi élet ezernyi színterén. Lehet ez munka, üzlet, barátság, flört, a szomszéd lakó, akármi, ebben mind van valamennyi szerepjátszás. De keresek magamnak egy társat, aki előtt levethetem az egész nap viselt maszkot, egy társat, akihez igazi, intim, érzéki viszony fűz, s ha tényleg sikerül megtalálnom, ez a legnagyobb dolog az életben. Mert nem könnyű. Nagyon sok együttélésből, együttjárásból, házasságból hiányzik ez az aktus, a magam odaadásának az aktusa, ami nélkül smafu az egész.
Ahol hárman vannak, ott mindig van egy, aki rohangászhat kibékíteni a másik kettőt vitás ügyek esetén.
Szerethetnékem volt, szaladhatnékom lett.
Interjút készíteni nagyobb kaland, mint messzi tájakra utazni. Utazást teszünk valaki lelkébe, megmártózunk az egyéniségében.
Az ember azáltal is definiálja önmagát, hogy kikkel és miben vesz részt.
Ha soha többet nem is beszélsz azzal az emberrel, aki megbántott, ha nem is látod többet, ha meg is halt, számodra akkor is tovább él, és mélyen hatással lesz az életedre.
Mindannyiunknak van vakfoltja. Mindnyájunkkal megesik, hogy meggondolatlanul cselekszünk, anélkül, hogy tekintettel lennénk mások érzéseire. Ám még ha alaposan meg is fontoljuk minden tettünket, akkor sem láthatjuk előre mások reakcióját.
Ha valaki megüt, üssünk vissza? Ha szidalmaznak, vágjunk még nagyobb sértést a fejéhez? Ha megaláznak, tépázzuk meg mi is valahogy a méltóságát? (...) Ez a bosszú és a megtorlás ördögi köre, amelyben a fájdalom csak újabb fájdalmat, a bosszú viszontbosszút szül.
A kedvesség megérinti a szívedet, és képessé tesz arra, hogy fejlődj, és megtanulj bízni magadban és másokban.
Miért van, hogy azokat akarjuk, akik nem látnak, azok helyett, akik igen?
Facebook
Pinterest