Idézetek a kapcsolatról
Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja igazi arcodat - mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is - de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette.
Hiába hiszed, hogy jogosan ítéltél el másokat, azok az emberek bizony el fognak határolódni tőled. Soha senkit nem tett még boldoggá, ha az igaza bebizonyosodott. Az egyetlen következménye a viszály és a szembenállás, hiszen az igazad bizonygatásával valakiről mindig azt állítod, hogy téved.
Hol vannak ezek az emberek, amikor nem a Facebookon? Miért nincs közöttük néhány, aki nemcsak csetelni, hanem beszélgetni is szeretne? Hogy volt ez régen?
Két ember között a kapcsolatot alapvetően az határozza meg, hogy milyen érzülettel közelednek egymáshoz.
Nincs olyan emberi kapcsolat, ami mindig egyformán pulzáló és energikus tud lenni.
Vannak dolgok, amelyek erősebben összekötik az embert, mint a vérrokonság.
Az ember ne veszítse el az eszét és ne veszekedjék azokkal, akik ragaszkodnak hozzá.
A legkisebb oszthatatlan emberi egység két emberből áll, nem egyből; az egy csupán fikció. A lelkek hálózatából társadalmak, társadalmi világ és emberi élet sarjad.
Egy kétszemélyes kapcsolatban szinte önmagától alakul ki az elköteleződés, sőt az izzás. Egy nagyobb csoportban előfordulhat, hogy valaki meghúzza magát vagy csak ímmel-ámmal vesz részt a dolgokban. Kétszemélyes kapcsolatban nem lehet elbújni.
Idővel a két különálló személy már nem csupán érdeklődik és lelkesedik a másik iránt: valóban egy párrá válnak, amikor készek feladni valamit az egyéniségükből, hogy létrehozzák azt, amit a pszichológusok közös identitásnak neveznek.
Ahhoz, hogy hosszú távon is jól működjön a kapcsolat, nem elég közel lenni egymáshoz. Fontos, hogy a párok megtalálják az egymástól való optimális távolságot, hogy kellő tér álljon rendelkezésükre az önálló tapasztalatszerzéshez és gondolkodáshoz, ami nélkül nem tudnának frissességet csempészni a kapcsolatba.
Akkor teljesítünk és akkor élünk a legjobban, ha fejest ugrunk az önmagunk és a többiek között tátongó űrbe.
Még ha létezik is a sors mint olyan, emberi közvetítéssel működik. A filmvásznon a lány, aki majd megváltoztatja a főhős életét, egyszerűen odasétál hozzá egy váróteremben. A való életben azonban az igazán fontos találkozások más kapcsolataink hozadékai.
A magányosság ördögi kör, de ha egyszer sikerül megfordítanunk a folyamatot, épp oly tempósan juthatunk a csúcsra, mint amilyen gyorsan lefelé haladtunk. Ha sikerül mozgásba lendülnünk, szédületes sebességet érhetünk el, mert - amint azt a kapcsolati hálók vizsgálata kimutatta - jóval kiterjedtebb hálózathoz tartozunk, mint aminek tudatában vagyunk.
Néhány találkozás látszólag a véletlen műve, de ha csak egy kicsit is megvizsgáljuk a körülményeket, hamar felismerjük a mágneses tér hatását.
Facebook
Pinterest