Idézetek a kapcsolatról
Az anya képe gyakran ráolvasódik a kedves képére. (...) Az ember nem mindig van tudatában annak, hogy nem épp az anyukáját próbálja-e helyettesíteni a partnerével.
Az ember roppant simulékony állat; összeszokik hamar a társával, még czirogatja is, ha nem haraphat bele.
Olyan vagy, mint a tavasz, csak egyszer jősz egy évben s rövid a te országod, de míg itt vagy, minden felvirul körüled.
A fölnőttek (...) szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.
A tekintet több, mint aminek látszik: ha valakire ránézünk, az már-már olyan, mintha hatással lennénk rá. (...) A szemkontaktus majdnem olyan érzés, mint a tényleges érintkezés.
Meg szeretnék állni, tényleg! Látni az embereket körülöttem és nem csak a kondenzcsíkokat.
A legtöbb ember megérdemli egymást.
Milyen ritka egy meghitt beszélgetés! Egy csendes óra. Egy nyugodt nap. Külső erők rángatnak állandóan, s te függsz tőlük. Így élünk.
Ha magadban rendet teremtesz, sokkal inkább tudsz másokhoz is kapcsolódni.
A városokba tömörült már az emberiség kilencven százaléka. A városok vezetőivel a lakosok sokkal közvetlenebb kapcsolatot tarthatnak, és a politikai színjátékoknak vége. Az emberi lét értelme az emberi kapcsolatok gazdagságában rejlik, és az új rendben minden lehetőség adva lesz, hogy a kapcsolatok gazdagodjanak.
Akikkel ki kell alakulnia személyes kapcsolatnak, azokkal úgyis ki fog alakulni, a többi nyüzsgés felesleges.
Ha két ember összetartozik, a sors összehozza őket.
Egy tanév első napja mindig furcsa egy kicsit. Akadnak ismerősök, ismeretlenek és olyanok, akikről csak álmodunk.
A fogyasztói társadalom arra nevel minket, hogy ha valami nem működik, cseréljük, lehetőleg minél gyorsabban, mindig valami újabbra, valami (látszólag) jobbra. Fast-food felfogás. Ez vezet oda, hogy manapság ennyire felületesen éljük az életünket, elvesztek az igazi értékek, a tartalmas beszélgetések, a minőségi együtt töltött idő.
Minden jól működő párkapcsolat alapfeltétele, hogy a felek szeretettel elfogadják egymást olyannak, amilyenek. Ez lehetséges is, csak jobban kéne ismerni hozzá mind önmagunkat, mind a másikat.