Idézetek a kapcsolatról
Talán nem is én felejtettem el a barátaimat, hanem ők felejtettek el engem.
Ezért lehet a szerelmi játszmákban sikeres stratégia a nehezen megszerezhetőség. Ha akadályt emelünk az általunk kedvelt személy elé, és neki tovább kell küzdenie, elérhetjük, hogy óhatatlanul is jobban értékeljen minket másoknál. Mindazonáltal, ha túlfeszítjük a húrt, és folyamatosan elutasítjuk, akkor ne lepődjünk meg, ha kikéri magának a "csak barát" titulust.
Sokkal boldogabbak lehetünk azok társaságában, akikkel nem rossz érzés összehasonlítanunk magunkat.
Könnyebb szegénynek lenni, ha az ember nincsen egyedül.
Egy nagyobb horderejű dolog jó néhány ember életére lehet hatással. Ugyanakkor egy kis dolog is rengeteg ember életét változtathatja meg. Mindegy, milyen jelentőségű dologról van szó, egy egész sor ember életére lehet hatással. Ezek a történések hoznak össze minket. Végtére is, ugyanolyan fából faragtak mindnyájunkat. Amikor történik valami, megszólal bennünk egy hang és összeköt minket egy adott helyzettel, a többiekkel. Olyanok vagyunk, mint a karácsonyfaizzók, a kis égők ugyanazon a vezetéken függnek, amely bárhogy kacskaringózik a fán, az égők egyszerre gyúlnak ki. Ha valamelyiknek halványul a fénye, ha nem alszik ki, a többi ugyanolyan erősen világít.
Amikor gyerek voltam, tudományos eszközökkel pontosan mérni tudtam, ki az, akit befogadnak, és ki az, akit nem. Nevezzük ezt cipőfűző-módszernek. Mindjárt ezt is elmagyarázom. Egy csomó gyerek megy haza az iskolából. Beszélgetnek, kiabálnak, viccelődnek. Tudjátok - srácok. Egyikük letérdel, hogy megkösse a cipőfűzőjét. Ha a csoport megáll és bevárja - még azok is, akik nem látták, hogy letérdel -, ez azt jelenti, hogy az illető gyereket befogadták.
Az emberekkel való bánás egyike a legfontosabb dolgoknak, amelynek megtanulásában segítségére lehetünk a gyerekeinknek. Semmi más nem befolyásolja ennyire jövőbeli boldogságukat és az életben elért sikereiket.
Ha belegondolsz, minden kapcsolat teljesen narcisztikus. Arról szól, hogy keresel valakit, aki annyira szeret, mint te saját magad. Ennyi.
Azért ápoljuk az embereket, amikor betegek, mert igazából szeretjük őket? Vagy azért ápoljuk őket, mert amikor a mi időnk jön el, szeretnénk, ha valaki velünk is törődne? Vagy számít ez?
Egy kapcsolat igazi próbája, ha együtt utaztok valahova.
Amikor egy jelentős tudós meghal, számokba rendezik munkásságát: hány könyvet írt, mennyi ilyen, olyan, amolyan cikket publikált, hányan szereztek tudományos fokozatot az irányításával, mekkora az idézettsége. Pedig sokszor fontosabb a személy kisugárzása: hogyan tudta kollégáit meggyőzni, hogy amivel ő foglalkozik, fontos, s tegyék ezt a többiek is; hogyan szemlélte a világot; milyen távoli dolgok kapcsolatára világított rá; hogyan tehetjük hasznossá a szakmát a társadalom számára, s hogyan kötött össze embereket, akik nem is ismerték egymást.
Műszaki hasonlattal élve, az érzelmi szeretettank teletöltése éppolyan elengedhetetlen a házasságban, mint a megfelelő olajszint biztosítása az autó működéséhez. Ha üres szeretettankkal akarjuk működtetni a házasságunkat, azzal jóval nagyobb kárt okozunk magunknak és társunknak, mint ha olaj nélkül próbálnánk autót vezetni.
Legbensőbb énünk elválaszthatatlan a testünktől. Aki a testünket érinti, minket érint. Aki fizikailag távolságot tart tőlünk, az érzelmileg is távol tart magától.
Az élet rendje az, hogy előbb-utóbb elveszítjük a szüleinket, és ha jól neveljük a gyerekeinket, akkor azok is előbb-utóbb kirepülnek. Egyetlen ember van, akivel napi huszonnégy órát együtt kell töltenünk születésünktől a halálunkig: mi magunk.
Ha az ember nem érez kényszert arra, hogy folyamatosan ő villogjon, ő poénkodjon, akkor a másiknak megismerheti a gondolatmenetét, az érzelmi attitűdjét, a magatartását, és ezzel gazdagabbá válhat. A másik meg azzal, hogy van, aki meghallgatja. Ez egy nagyon jó kommunikációs technika. Ráhangolódni a másikra, hogy érezze, itt a fontos. Nincs ember, akinek ez ne esne jól!
Facebook
Pinterest