Idézetek a kapcsolatról
Egyetlen embernek sincs joga egyetlen másik emberhez sem. De ahhoz sincs joga senkinek, hogy tönkretegye a másik életét.
Mivel emberek vagyunk, és nem marslakók vagy robotok - a közvetlen, szemtől szembe kapcsolat végtelenül fontos eleme az emberi létezésnek. Hozzásegít önmagunk jobb megértéséhez, az egészséges személyiségfejlődéshez.
Azt hiszem, a legtöbb kerítést, falat tudatlanságból ácsolták, építették az emberek - egymás közé.
Részben az tesz minket emberré, amit másoknak jelentünk, és amit mások jelentenek nekünk.
Ezen a világon az emberek közti kapcsolatnál nincs bonyolultabb dolog, hiszen az megfoghatatlan.
Ha messzire mész, nem búsulok érted. nem bolondulok, ha szemedbe nézek, mégis, ha tartósan nem keresel, már sajog a lelkem, valakit igen vár, s epekedve magamtól kérdezem: mi ez: barátság? Mi ez: szerelem?
A szerelem, vagy egyszerűbben: a kapcsolattartás bizony tapasztalat kérdése is. Olyan, mint jól zongorázni: nemcsak ihlet, átélés és tehetség kell hozzá, hanem gyakorlás, technika és rutin, főleg saját erősségeink és gyengéink pontos ismerete.
A bétahím szinte mindig remek apa. Általában megbízható és felelősségteljes, az a fajta, akit egy lány (...) a gyerekei apjának szeretne. (...) Miután pár alfahím már kidobott téged a járdára, kellemes kompromisszumnak tetszik a gondolat, hogy egy olyan fickó karjában ébredj, aki istenít (...), és aki mindig ott lesz neked, még akkor is, amikor el sem bírod viselni.
Az ember mindent nélkülözhet, csak a másik embert nem. Különösen a betegségben tanuljuk meg, milyen nagy szükségünk van a másik emberre.
Segíthetsz eltakarítani a szemetet. Ha keményen dolgozunk, egész jól összeszokhatunk. Csak rajtunk múlik, mindkettőnkön. Nem lesz könnyű, dolgozni kell rajta. De semmi sem lehetetlen.
Az értelem közlekedési eszközei a szavak. Éppúgy ki tudnak siklani, fel tudnak borulni, képesek összeütközni, akár a járművek. Érzelmeink, indulataink kormányozzák őket. Azokat kellene megtanítani, hogy az emberközi utak jelzőtábláira figyeljenek.
Nem azt gyűlöli az ember, aki jobb nála, és ezért megvetéssel néz rá, hanem azt, aki jobb nála, és mégis egyenlőként bánik vele.
Ahhoz, hogy azzal háljunk, aki tetszik nekünk, legalább egy kicsit szeretnünk kell saját magunkat is!
A hasonlóságok összehozzák az embereket.
Az emberek nem azért találnak egymásra, mert ez épp így alakult, hanem mert egymásra vannak hangolva. Mint ahogy van konszonánsz és disszonánsz - amikor két hang vagy szépen hangzik együtt, vagy sehogy sem illenek össze. És ezzel nincs mit tenni. Nevezhetjük mondjuk sorsnak.
Facebook
Pinterest