Idézetek a kapcsolatról
Bámulatos (...), az ember több mint húsz éve él valakivel, és fogalma sincs róla, mi megy végbe a másik lelkében. De honnan is tudná, mikor az a másik lélek annyira különbözik az övétől?
Egy ember nem képes mindig mindent megadni a másiknak
Sokszor nem az a legfontosabb egy kapcsolatban, hogy két ember milyen régóta ismeri egymást. Inkább az, hogy együtt min mentek keresztül
Néha az egész világ olyan, mint az apró betűs rész a reklámok alján: a mindennapi dolgok, mint egy mosoly vagy egy kézfogás, ellentmondásos üzenetekkel telnek meg.
Este a kertben nézem az eget, a fákat, a lombot S kérdem magamtól, miért nem érti gyümölcs a törzset?
Ha kesztyűs kézzel bánunk egymással, sosem férkőzünk egymás közelébe, sosem jutunk el odáig, hogy őszintén feltárjuk az érzéseinket azoknak, akiket a legjobban szeretünk.
Párkapcsolatban igen gyakori, hogy valamelyik fél azért próbálja megváltoztatni a partnerét, mert szeretné visszahozni a kapcsolat elején tapasztalt sziklaszilárd érzelmi biztonságot, és újra önfeledten imádni a másikat.
Gyűlölnöm kellene téged. Mégsem tudom elűzni a gondolatot, hogy ha másképp döntesz, az életemet is magaddal vitted volna. Elképzelni sem tudok másfajta életet. Az ember nem képes bemagyarázni magának, hogy jól érzi magát, ha nem azzal él, akit szeret.
Senki sem maga választja meg a lélektársát.
Hozzám beszélsz, nem pedig velem. Amint rájössz, mi a különbség a kettő között, számíthatsz a figyelmemre.
Amikor az ember igazán megismer valakit, azt többé nem tudja gyűlölni. - Vagy az is lehet, hogy addig nem ismerhetsz meg senkit, amíg gyűlölöd. - Körkörös paradoxon? (...) A legtöbb igazságot csak körkörös paradoxonokkal lehet kifejezni.
Időnként mindenki meg akar szabadulni mindenki mástól. Időnként én is azt szeretném majd, hogy menj el. De most azt mondom, hogy még ilyenkor sem kell elmenned. Még akkor sem, ha felszólítalak rá.
Mennyi élet érintkezett az enyémmel egy rövid időre - a többségüknek még az igazi nevét sem tudom.
Azokat a kapcsolatokat, amelyek nem hordozzák magukban a fényes, örömteli, tápláló lángot, amiért érdemes élni, nem emelnek többé sehová, csak lefelé húznak, el kell engedni. Egyedül maradni azonban rémisztő dolog. Elengedni a másikat, aki nem képes követni bennünket egy tisztább magasságba, nem hangzik biztonságosnak. Az emberek minden új kapcsolatban azt remélik, a másik felüket találták meg, és végre megszűnik az elszakítottság illúziója. De az csak egyszer szűnik meg. És ebből nem szabad engedni! Az ember nem nyugodhat bele egy olyan társba, aki nem a teljességet hordja magában. Az olyan kapcsolatban meghal a szív. Ezért képes az ember életeken át keresni a duálpárját.
Azt állítani, hogy "én ilyen vagyok, bocsi, nem fogok változni", baromság. Legyél nyitott, ne zárkózz el, ugyanis ezzel is egy olyan reakciót válthatsz ki a másikból, hogy elfut. Soha nem tudhatod, lehet, hogy valaki olyan jön az életedbe, akiért képes leszel átalakítani a szokásaidat. Egy kapcsolatban mindig lesznek nehézségek, mindkét ember életében ott a hullámvasút, és az bizony nem mindig a boldogságról szól. Viszont ha van valaki, aki akkor is melletted áll, amikor úgy érzed, nincs erőd a folytatáshoz, minden könnyebb lesz.
Facebook
Pinterest