Idézetek a jóságról
A legértékesebb, amit tehet életében az ember: tegyen jót, legyen mindig vidám, és fütyüljön a világra.
Az igazi gazdagságot lényegében azzal lehet meghatározni, hogy ki mennyit tud adni.
Mindig légy kedves az emberekhez. Bármilyen rosszak is veled, mutasd meg nekik, hogy te nem vagy olyan, mint ők.
Tanulj a bokorban nyíló ibolyától: Kedves illatával ad hírt csak magáról.
Nem jobb-e bizonyos értelemben az, aki a rosszat választja, mint akire rákényszerítik a jót?
Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak, miként a tűz és a víz, a föld és az ég, a hideg és a meleg.
Hiszek az erkölcsi értékek függetlenségében, beleértve az Istentől való függetlenségüket is, illetve hiszem, hogy az erkölcsi értékek pusztán az embertől erednek; Isten létezése külön kérdés.
A kedvességről mint emberi tulajdonságról manapság alig beszélnek... Pedig még Charles Dickensnél is megtaláljuk e bájos kérdésfelvetést a David Copperfieldben: - Kedves ember a bátyád? - érdeklődtem nagy előrelátással. - De még milyen kedves! - kiáltott fel Peggotty. Tegyék föl magukban ezt a kérdést barátaikkal, ismerőseikkel kapcsolatban, és meglepetéssel fogják tapasztalni, milyen ritkán tudnak Peggottyhoz hasonló választ adni.
Isten mindennek a teremtője; mégis azt bizonygatják, hogy a rossz nem istentől ered. Hát akkor honnan ered? (...) talán az emberektől? S az embereket vajon ki teremtette?
Aki igazán ad, nem tudja, hogy ad. Nincs igazán tudatában annak, mit tesz, mert amit ad, azt nem önmagából tépi ki.
Sok ember élete fogytáig vár az alkalomra, hogy a maga módja szerint jó lehessen.
Nagyobb boldogság helyesen cselekedni, mint csupán az érzéseinket követni.
Az igazságot keresni, a szépséget szeretni, a jót akarni és a legjobbat tenni - ez az, amire hivatott az ember.
A megszokást soha sem lehet helyeselni, még a jó cselekedetek terén sem. A jó, ha megszokás, többé nem erény.
Tündér nem csak a mesében él... Sőt. Nem is ott él. Hanem a valóságban. Bár először talán észre sem veszed, hiszen nincs szárnya és varázspálcája, olyan, mint bárki más. Látszólag. Kora reggel álmosan ébred, munkába siet, végzi a feladatát, bevásárol, otthon mos, főz, takarít. Nem olyan, mint mesebeli társa. Mégis, Tündér. Aki nem szárnyakon röppen, és nem pálcával varázsol. Hanem valami mással. A szívével. Elvarázsol. Teljesen. Mert Ő valóságos Tündér.
Facebook
Pinterest