Idézetek a jóságról
A jótékony cselekedetek általában önjutalmazóak.
Aki vért ad, jótékonysági koncerten vesz részt, vagy árvízi károsultak javára adakozik, valóban embereken segít, és ezért nem vár viszonzást. Mindeközben azonban olyan érzelmeket kelt ismerőseiben, amelyek emelik rangját és tekintélyét a csoportban. Az emberek megbízhatóbbnak és szeretetre méltóbbnak tartják az ilyen embert másokhoz képest. Olyannak, aki érdemes a bizalomra és a jövőbeni támogatásra.
Az erény mindig merész, és semmitől se fél.
Aligha nevezhetünk egy koldust nagylelkűségünk akadályának.
Az egyszerű embereket ostobának tartják, amiért hagyják, hogy fát vágjanak a hátukon. Pedig az egyszerű emberek okosak, csak nem tudják, hogyan legyenek önzők.
Mindig vannak olyanok, akik nem engednek a csoportnyomásnak, akik nem tartanak a tömeggel. Én őket nevezem hősöknek. A legtöbben teljesen hétköznapi emberek, de amit tesznek, az egyáltalán nem hétköznapi. A közös jellemzőjük, hogy meg is teszik a dolgokat, nem csak gondolnak rá. Megsérülhetnek, vagy akár hátrányuk is származhat abból, hogy másnak segítenek, de ők mégis cselekszenek.
Adni akarok. Igazán adni. Kedvesebb és nagylelkűbb lenni. Önzetlenül adni, s nem várni cserébe semmit. És soha többé nem akarok azzal foglalkozni, mit mondanak az emberek.
Mindannyian csak turisták vagyunk ezen a bolygón. Senki nem él itt örökké, legfeljebb egy évszázadot maradhatunk. Így aztán, amíg itt vagyunk, jobb ha megpróbálunk értelmesen, hasznosan élni, jó szándékkal lenni egymás iránt. Akár csak néhány esztendőt, akár egy teljes évszázadot töltünk itt, igen sajnálatos és szomorú dolog lenne, ha arra fordítanánk a rendelkezésünkre álló időt, hogy rontsuk, nehezítsük egymás életét. Hogy súlyosbítsuk azokat a terheket, amelyeket a többi földlakó, emberek és állatok viselnek, hogy tönkretegyük a környezetet. Erre a kis időre legalább viseljük jól magunkat.
Szegényt ha látsz, ne fordulj el tőle, Szegd meg a kenyered és adj belőle. Ha könnyet látsz, törüld le menten, Ne légy fukar a várt könyörületben.
Én hiába szeretem a szobám csendjében az utcagyereket! Nem arra van szüksége, hogy könnyes, szende szemembe nézzen, hanem hogy legyen kenyér az asztalán, fedél a feje fölött, étel a tányérján, ceruza a kezében, takaró az ágyán, kapjon jó szót, simogatást.
Semmit nem szabad elfojtani, hanem ki kell adni. Azért vagyunk egymásnak mi emberek, hogy segítsük egymást.
Mindig azt tedd, ami helyes, és pontosan úgy, ahogy tenni kell; akkor is, ha senki nem látja. (...) Mert lehet, hogy senki nem látja, de te tudod.
Annak sirt nevetve ásnak, Ki életében nem ad másnak.
Valahányszor segítséget nyújtunk, tévedhetetlenül megfigyelhetjük: minden szükségünkre megvan a segítség éppen abban a helyzetben, amelyről azt hittük, hogy gondjainkat okozza.
Amikor az ember segít valaki máson, nem érez félelmet.
Facebook
Pinterest