Idézetek a jóságról
Ha embertársaddal jót tettél, mit akarsz még? Nem éred-e be azzal, hogy természeted szerint csináltál valamit, hanem még jutalmat is kívánsz érte? Mintha a szem fizetést kérne azért, mert lát, és a láb azért, mert jár! Mert amint ezek a testrészek arra termettek, hogy alkatuknak megfelelő működésükkel betöltsék sajátos feladatukat, úgy az ember is, aki tulajdonképpen azért születik, hogy jót tegyen, ha valami üdvös vagy közhasznú tevékenységet fejtett ki, csak azt tette, amire rendeltetett. S ezzel már meg is kapta a maga jutalmát.
Az a cselekedet a legjobb, amely a legtöbb boldogságot adja a lehető legtöbb embernek.
Tudjuk, hogy az emberiség hány százaléka kész vakon követni egy gonosz parancsot: tízből hét ember. (...) Engem a maradék három ember érdekel. Akik szembe mernek menni a többséggel, és akkor is helyesen cselekszenek, ha kisebbségben maradnak.
Akkor érzem igazán, hogy élek, amikor mások életét próbálom meg jobbá tenni.
Egy jó cselekedet érdemét elűzi a belőle származó legkisebb haszon is.
A jóra kell, hogy idő legyen. Muszáj!
Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretet fektetünk az adásba.
Az, hogy nem menthetek meg mindenkit, még nem azt jelenti, hogy ne mentsek meg senkit.
Bár nekem is olyan jó szívem volna, mint az anyámnak. Ő mindenkiben meglátta a jót. Én viszont olyan rosszindulatú vagyok, mint egy kígyó, ha övsömörje van.
Az ember hajt az országúton, és meglát egy kígyót, mozdulatlanul az úttest közepén. (...) A fickó megállt, és látta, hogy a kígyó megsebesült. Ezért hazavitte, ápolta, meggyógyította. Amikor a kígyó fölépült, kinyitotta neki a bejárati ajtót, hogy elmehessen. Ahogy a csörgőkígyó kifelé tekergődzött, megmarta a lábán. Mielőtt a méreg végzett volna vele, még odaszólt a kígyónak: "Befogadtalak, etettelek, meggyógyítottam a sebeidet, és most azzal fizetsz, hogy megmarsz?" A kígyó megállt, és azt válaszolta: "Ez mind igaz. De mindeközben végig tudtad, hogy én kígyó vagyok."
Ha van valami, amit ki nem állok, az a hálálkodás. A köszönettel mintha megbéklyóznának - egyrészt persze jólesik, másrészt viszont ettől kezdve nincs menekvés, muszáj segítened.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Az áldozatokkal az a baj, hogy szinte sohasem azok hozzák meg, akik kívánatosnak tartják.
Ha lehangoltnak érezzük magunkat, a legjobb "gyógyszer", ha teszünk valamit másokért. Hogy miért? Mert így kifelé, másokra figyelünk, és nem befelé, saját magunkra. Furcsa, de attól, hogy másoknak segítünk, mi érezzük jobban magunkat.
Egyetlen kedves szó három téli hónapot is kifűt.
Adni csak azt tud az ember, amit kap is. Ahhoz már nagyon nagy lélek kell, hogy ez ne így legyen.
Facebook
Pinterest