Idézetek az igaz szerelemről
A szerelem, ha csak beszélnek róla, könnyen feledésbe merül, de ha gyakorolják, akkor ellenállhatatlan.
Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.
Azt mondják, hogy az ember egész életén végig egyetlen, elérhetetlen ábrándképet cipel magával, és minden szerelme voltaképp csak megalkuvás az ideál és a valóság közt.
Szeretni nem elég, szeretni tudni kell, s tudni kell másokat is megtanítani a szerelemre. Hiszen a kéjt érzi a plebs is, sőt az állat is, az igazi ember azonban éppen abban különbözik tőlük, hogy a kéjt mintegy nemes művészetté alakítja, s ennek tudatában élvezi, teljes isteni értékét tudatossá teszi magában, s ezáltal nemcsak teste, hanem lelke is megtelik vele.
Szerelem a szerelem, Amely hőfokot más hőfok szerint nyer Vagy ár-apályt játszik készségesen? Ó, nem; az örök fárosz maga ő, Nézi a vihart, s nem ing semmi vészben; Minden vándor hajók csillaga ő, Magasságát mérhetik, erejét nem.
Tudom, vágyainak nem lehet ura senki, S a szerelem önként kíván csak megszületni.
Az ébredő vonzalom bizony mindig elmondhatatlan gyönyörűséggel van tele, és a szerelem minden boldogsága a változásban van.
Be furcsa látni, hogy emberfia, ahány, Mind mily vakon rohan a hóbortja után!
Amikor beleszeretünk valakibe, az a benyomásunk támad, hogy az egész univerzum mellettünk áll, és támogat.
Ha szeretni nehéz, nem szeretni még nehezebb, mert ki az, akit szerelem nélkül kielégít a gyönyör, a hírnév, a gazdagság, a jó illatok avagy a drága ékességek? Ki az, aki a szerelmesének azt ne mondaná: "Kedvesebb vagy nékem, mint egy egész királyság, mint a jogar, mint az egészségem, mint a hosszú élet!" Minekutána pedig mindenki szívesen odaadná az életét a szerelemért, ennélfogva a szerelem többet ér az életnél...
S hetenként egyszer láthatom; Csak hogy halljam szavát, bevallom, Szóljak magához, s azután Mind egyre gondoljak csupán, Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Alekszandr Szergejevics Puskin
Arra pazaroljuk az időnket, hogy a tökéletes szerelmet keressük, ahelyett, hogy megalkotnánk azt.
A szerelem súlyos csapás, mert a szabad ember rabbá válik miatta. Miként a nyíltól talált madár lehull a vadász lába elé, akképpen a szerelem nyilától talált embernek sincs már ereje, hogy elfusson az imádott lábacskák elől... A szerelem nyomorékká teszen, mert aki beleesett, szerelmesén kívül mit sem lát a világból... A szerelem szomorúság, mert ugyan mikor hull több könny, ugyan mikor sóhajtoznak többet az emberi keblek? Aki szeret, az már nem gondol sem a szép ruhákra, sem a táncra, sem vadászatra, sem a kockára, csak a térdét tulajdon két kezével átölelve epekednék nagy vágyódással, mint aki szívéhez igen közelálló szerettét veszítette el... A szerelem betegség, mert aki benne leledzik, akárha nyavalyába esnék, elhalványul az arca, beesik a szeme, remeg a keze, lesoványodnak az ujjai, és a halálra gondol, avagy tébolyultan, felborzolt hajzattal jár, a holddal beszélget, szívesen írogatja kedvese nevét az homokba, s ha azt a szél elfújja, azt mondja: "Szerencsétlenség"... és máris zokogni kész...
Inkább rövid ideig légy boldog azzal, akit szeretsz, mint egy életen át azzal, akit csak kedvelsz.
A szerelem keményebb a fánál. Hosszú-hosszú időbe telik, míg áthevül, de örökké tart.
Facebook
Pinterest