Idézetek az igaz szerelemről
Ha akarod, különb is lehetsz a többinél. Az álmok világába repítő gyönyörű ifjú, költői szerelem - csakis az adhat boldogságot a földön!
Futunk a kedveshez, mint kisdiák, Ki könyveit vidáman sutba vágja, S úgy válunk tőle, mint a kisdiák, Ki szontyolodva ballag iskolába.
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress, mert vágyad vize hajt, s az végzetes. (...) A habozás csak a szerelem árnya; ki szeretett valaha, s nem első látásra?
Önmagában véve a nemi érzésben, a részvét és imádat érzésében az a közös, hogy az ember a maga élvezetével egy másik embernek is jót tesz.
Tökéletes nő nincs. Abszolút szerelem nincs. Ennek a hiánya ne fájjon neked, elégedj meg a relatívval.
Te meg nem felejtesz el, én meg nem talállak meg, Soha többé nem találunk élőlényeket. (...) Akármilyen nyilat lősz ki, akárhová megy, Soha többé nem talál el élőlényeket.
Soha! Gondolt-e rá Felség, hogy mit jelent ez, Milyen iszonyu szó annak, aki szerelmes?
Mit nem érhet el a barátság s szerelem?
Akik pedig igazán művészei és bajnokai voltak a szerelemnek, sosem voltak tárgyilagosak. Casanova számára mindig istennő volt az a nő, aki szembejött vele az utcán, és mindegyik szebb volt, mint összes elődje. Ez volt az ő titka. Tárgyilagosság... az embert az különbözteti meg az állattól, hogy képes a dolgokban többet látni, mint amennyi nyilvánvaló bennük. Tárgyilagosság... van olyasmi? Mindnyájan külön kis világot építünk magunknak a rögeszméinkből, és tökéletlen fényjelekkel próbáljuk értesíteni egymást.
Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze.
Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak, én és valaki, Valaki, akit nem ismerek, És akiről még tudnom sem szabad: Bár jobban szeretem, mint magamat.
Ajkad egy új, csodás igét keres, Telit, zengőt, a régi szóknál szebbet, Az esti felhő... hűvösebbet, Talán ezt: ölj meg! tán ezt, hogy: szeress!
Ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, és szeretve lenni jó.
Az érzéseimnek nem parancsolhatok, és maga az a tény, hogy az ember szenved, egyszersmind jogot ad rá, hogy szeressen, bárhogy csóválja fejét a világ, s bármily rejtélyt emlegessen is.
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek, mivelhogy ilyen kettős ez az élet, a szó csupán egyik szárnya a csöndnek, a tűzben mindig ott egy rész hidegség.
Facebook
Pinterest