Idézetek az igaz szerelemről
Szerelemittasságból elkövetett tettért akár életfogytig tartó kapcsolat jár.
Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit.
Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.
A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerűen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot.
A szerelem gyakran olyan játszma, amelyben mind a két játékos felváltva azt hiszi, veszíteni fog, és ezért igyekszik hamisan játszani.
S most elképzellek, amint végigmész a néptelen utcán, és a tavaszi sötétségben várod a trolibuszt, aztán pedig földalattin utazol egészen hazáig. Ma éjjel fennmaradok veled, amíg haza nem érsz a városon át. Drágám, amíg te utazol, én itt ülök az álomba merült házban, ahol csak egyetlen lámpa ég, és végiggondolom mindazt, amit rólad hiszek.
A szerelmet nem lehet megmagyarázni. Magával ragad, hozzáláncol valakihez - de hogy miért éppen ahhoz az emberhez, akit szeretsz, ki tudja? Lehet sápkóros, szeplős vagy éppen pösze, akit neked szánt a sors, - ha szerelmes vagy, mindez nem számít. Az érzelmeid diktálnak olyankor, nem látod tisztán a dolgokat. Harcolhatsz a szerelem ellen, használhatod az eszedet, de igazi győztes sohasem lehetsz.
Benned él párod sajgó negatívja, várod, hogy a varázsszót kimondja: Én vagyok Te - mellyel örök sebedet begyógyítja.
Nem kérdezheted, miért és hogyan, szíved mélyén, a zsigereidben kell érezned, mi a teendő.
Most sokáig nem látlak, tudod, pedig nem vehetem le rólad a szemem, lepedőm markolja sóhajod, csak Te mondod így ki a nevem.
A húsunk, a bőrünk, a lelkünk, ha összeér Egy percre is, de ez már csak a miénk. Ha ez a szerelem, már ne félj, Fogom a kezed, hogy el ne szédüljél.
Naggyá, dicsővé tesz a szerelem; Nem szeme lát, csak szíve - s ez okon Festik Cupídót szárnnyal, de vakon.
A Zahir arabul azt jelenti: látható, jelenlévő, valami, amit nem lehet nem észrevenni. Valami vagy valaki, amivel vagy akivel ha egyszer kapcsolatba kerülünk, lassacskán elárasztja az elménket, míg végül már semmi másra nem tudunk gondolni. Ez lehet szentség, vagy őrület.
A szerelem háromnegyed részben kíváncsiság.
Gian Giacomo Geronimo Casanova
A szerelem inkább kötődik a másik hiányához, mint az együttlétekhez.
Ha már több, mint két éve szerelmes vagy, szedsz valamit.
Facebook
Pinterest