Idézetek az igaz szerelemről
A szerelem a létezés bora.
A tűz, amely már nem lángol, gyorsan elhamvad. Csak az a szerelem, amely megperzsel és elvakít, érdemli meg a nevét.
A nő egyre inkább tudja, hogy csak a szerelem révén éri el a teljesebb önmegvalósítást, amiként a férfi sejteni kezdi, hogy csak a szellem ad igazi értelmet életének, és alapjában véve mindketten a kölcsönös lelki kapcsolatot keresik, mert a szellem szeretete és a szeretet szelleme a beteljesülést igényli.
Azt sem tudtuk, hogyan szeressünk, csak fogtuk egymást, Amíg dühöngött a szerelmünk, nem láttunk mást. Te sem bírtad már a kalitkát, miért maradnál, Hiszen minden szívnek szárnya van, s néha elszáll.
Van, ki gyönyörű. Van, kin észre kell venni. S van, ki attól szép, hogy hasonlít egy csúfra, akit szeretek.
Az első szerelem varázslata tudatlanságunk, mellyel azt képzeljük, hogy sosem érhet véget.
Aki csak szeret... hisz a lehetetlenben.
Az igazi szerelem ott kezdődik, amikor bizonyítani kell, hogy mindenre képes vagy a másikért.
Ha szeretni akarsz valakit, szeresd itt és most. Szeresd! Mert senki nem tudja, mi történik a következő pillanatban.
Üres a szó, mondhat bármit, A szemedbe néz, s a lelked is fázik.
A szerelem olyan, mint a tűz: ha nem vigyázol rá, és nem táplálod, kialszik.
Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.
Akit nem szeretünk, azt magunkkal, akit meg nagyon, azzal magunkat bántjuk.
Szeretőd és társad más nem is lehet, Csak az, aki ismer, és mégis szeretne hozzád érni, Akit nem kell kétszer kérni, hogy segítsen élni.
A sötétítőfüggöny résein keresztül besüt a szobába a hold, és halványan megfesti az arcát. Nem tehetek mást, muszáj ránéznem. Furcsa érzés szalad át rajtam, és hirtelen nagyon boldognak érzem magam... A szívem zakatolni kezd, és elfog a szédülés, pedig vízszintesen fekszem.