Idézetek az igaz szerelemről
A szerelem olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van, és mindenki számára megszerezhető.
Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér.
Mindig meglepő, hogy az élet egy ilyen aprósága milyen jelentős pillanattá válhat. Jobbára vége szakad, még mielőtt elkezdődne, mégis feledhetetlenné teszi azt az embert, akitől ered.
A szerelem önmagunk elvesztett felének a sóvárgása.
A szerelemnek és a barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez: ha felbomlik, annak oka sohasem a Másik, hanem mindig az Én.
Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit. De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk.
A szerelembe - mondják - belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.
Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét.
Sebzett vagyok, És könyörtelen, A világ egyre csak Pöröl velem. De Te megláttad, Hogy kábultan Bámultalak, És felragyogott a Nap.
A szerelem csak annak fedi fel legrejtettebb titkait és csodáját, aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre.
Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi tisztelni.
Szerelemben nincs se bűn, se vétség. Ízlésbeli hibák vannak.
Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk őreá.
Amit te a szerelemben keresel, az nem egyéb barátságnál.
Nagyon kevés szeretőnek lenni. Nagyon sok szerelmesnek lenni.
Facebook
Pinterest