Idézetek az igaz szerelemről
A szerelemnek múlnia kell, ha múlik, akkor fájnia kell, hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él.
A szerelem csak egy ócska trükk, amit a természet játszik velünk, hogy fennmaradjon a fajunk.
Jelenléte olyan kellemes az elmémnek, mint amennyire a friss széna és a jó szagú virágok illata, mint a lenyugvó nap vörös fénye, a nyárközépi est nyugalma kellemes az érzékeimnek.
Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön.
Ócska kis közhely, Gyönyörű törvény, Hogy a szerelem örvény.
Az egyetlen, ami emberi: szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül, talán éppen a reménytelenséget űzni.
Ti, akik szenvedtek, mert szerettek, szeressetek még erősebben! A halálos szerelem: maga az élet!
Ezer meg ezer éve Keresem az utam. Néha keresem a bajt, És keresem azt, aki engem akart, Akinek engem küldött, Akit nekem szánt az ég.
Hogyha mozdul, Bennem rezdül a vágy, Ezt nem éreztem sohasem még. Mondd, miért kell, Hogy mindig Egyedül őt lássam?
A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.
Az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, az a szerelem.
Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.
Nem vagyok keleti kényúr, nekem a fehér nyak, kármin ajak és orca, hajcsigák és -fürtök ékessége nem kell a szellem prométheuszi tüze nélkül, mert csak az a kevés fogna világítani akkor is, mikor elhervad rózsa és liliom, mikor a haj fiatal csillogása szürkébe fakul.
Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.
S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?... Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az?... Az igazi... mint a regényekben?... Nem tudok erre a kérdésre felelni.
Facebook
Pinterest