George Eliot

Soha nem fognak rózsák potyogni az égből. Ha több rózsát akarunk, több rózsát kell ültetnünk.

A találón megtérésnek nevezett mentális nyugalmi állapot egyik titka az, hogy sokunk számára sem az égi, sem a földi világ nem ér fel revelációval egészen addig, amíg valamely személy sajátos befolyást nem gyakorol ránk, ezáltal fogékonyságra nem késztet bennünket.

Hát nem igazi őszi nap van? Épp az a csendes melankólia, melyet úgy szeretek - mely harmóniát teremt élet és természet között. A madarak már hazaútjukról tanácskoznak, a fák felöltik a hervadás lázas, avagy épp halovány színeit, és kezdik behinteni a földet, hogy az ember még lépteivel sem zavarná meg föld és lég pihenését, míg olyan illatot árasztanak, mely tökéletes enyhszer a nyugtalan léleknek. Pompázatos ősz! Egész lelkem rabul ejti, s ha madár lehetnék, mindenütt az ősz nyomában szállnék a világban.

Egy ember élete (...) szilárdan kell hogy gyökerezzen a szülőföldben, hogy magába szívhassa a gyengéd szeretetet a táj és az ott élők szorgos munkája iránt, a tájat betöltő hangok és az övéi beszédének jellege iránt, hogy első otthona soha semmivel össze nem téveszthetően ismerőssé váljon, ha majd kitárul számára a világ.

A legtöbb nő számára van valami különösen hódító abban, ha valaki az erős karját ajánlja fel nekik; nem az adott pillanatban vágynak fizikai segítségre, inkább arról van szó, amikor a segítség érzése, az erő, mely rajtuk kívül álló ugyan, ám mégis az övék, találkozik a képzelet szakadatlan vágyával.

Az ízlésbeli különbség - a humort illetően -, erősen próbára teszi a gyöngéd érzelmeket.

A legkifinomultabb nyelvet többnyire egyszerű, jelentéktelen szavak alkotják.

Gyermek ha ébred elhagyottan, S tekintete sötét zugba mered, Azt látja épp, amit nem láthat ottan, Szeretve hívó két szelid szemet.

A vonzalom az élet leghatalmasabb ereje.

Így vagy úgy, képzelgők vagyunk mindnyájan, hiszen a képzelet a vágy édestestvére.

Miért élünk, ha nem azért, hogy minél könnyebbé tegyük egymás számára az életet?

Szeressük egymást mind jobban, míg életünk tart, és tegyük egymást egyre boldogabbá évről évre!

Mi lehet csodálatosabb érzés két lélek számára, mint hogy kötelékük egy életre szól?

Élete középső szakaszában a legtöbb ember megszokja a hétköznapok taposómalmát, és olyan gépiesen végzi mesterségét, ahogy nyakkendője csokrát köti meg reggelenként. Pedig hány olyan ember van ezek közt, aki valamikor saját egyénisége szerint akarta megformálni életét, sőt még a világot is meg akarta kissé változtatni!