Idézetek a hazáról
Örök szabadságra lehet menni. Nem kell tovább csinálni azt a bornírt hülyeséget, amit mostanában Magyarországnak hívnak.
Te ország, mely oly szívesen fogadtál, büszke folyó, szőlő dombok között - alig léptem az ajtó küszöbét át, köszönésem, mint búcsúszó nyögött. Mit ér a szemnek a szépség amit lát mikor a lelket koldulás gyötör? Oly hideg, az idegen napsugár; otthon, otthon szeretnék lenni már!
A hazaszeretet nem elég - nem szabad, hogy bárki iránt is gyűlöletet vagy keserűséget tápláljak.
Meddig büntetsz még, óh meddig kegyetlen ég? Gyötrő szenvedésünk mikor lesz már elég? Meglakolt a magyar büneiért régen: S számára mégsem kel a nap föl az égen?!
És béviszlek titeket a földre, a mely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én, az Úr.
De a fényem nem aluszik, Magyar lelkem nem alkuszik, Nem eladó hazám földje, Sem egészben, sem széttörve. De még egyszer összerakjuk, Isten-hittel összevarrjuk, Úgy lesz, ahogyan volt régen, Úgy, ahogyan fönn az égben.
Elmenni könnyű, de távol maradni már nehéz lenne.
Hazug csajok társasága c. film
Itt támadott föl szivemben Az a... az a valami - Nem szerelem, oh ez érzést Ki nem lehet mondani.
Nem szeretem azt a szót, hogy hazafi, inkább megpróbálok becsületes polgárember lenni.
Legjobbjaink rég elhulltanak. Holnaputánra magunktól elfogyunk. Megállj csak, mit motyogsz, öreg bolond? A sírban, hol nemzet süllyed el, Új kedvvel új ifjúság tolong, És bölcsőnek díszíti fel.
Jól nézd meg, milyen az új ország, mielőtt elhagynád a régit. Megeshet, hogy a földre esel, mert egyik lábad se ér földet.
Az ember a tízperces élete egy-egy szakaszán ránéz az öregedő Dunára, mint a feleségére, bár ismeri minden következményét, mégis kitör és megkérdezi, hogy szeretsz te engem egyáltalán.
Fél év múlva szóba se állunk majd egymással. Magyarnak lenni reménytelen szerelem.
Kötelességet ingyen tenni kell, S kötelesség munkálni a honért.
Ez a föld túl kicsi és túl nagy ahhoz, hogy az összekötő szálak elszakadhatnának, s ha mégis elszakadnának, akkor az emberi mivolt teng-leng a semmiben, és semmivé válik maga is.