Idézetek a felfogásról
A "megbocsátok, de nem felejtek" álláspont tömény képmutatás.
Ahol sok a hely, ott sok az idő (...). Amilyen arányban a városokban drágul a telek, s lehetetlenné válik a helypocsékolás, ugyanolyan arányban (...) válik drágábbá az idő.
Az, hogy az élet könnyű vagy nehéz, attól függ, miként állunk hozzá.
Te mindenkit szeretsz, ami azt jelenti, hogy neked mindenki közömbös.
Miért egyszerűbb megkritizálni a teremtést, mint örülni az életnek?
Lassan ismerni meg a gonoszt, vagy egyetlen ugrással a karjai közé vetni magunkat... végül is egyre megy.
A gonoszság nézőpont kérdése.
A hátrányos helyzet viszonyfogalom. Mindig csak valamihez képest lehetünk hátrányban. Miért lenne eleve hátrányban a roma tanuló, a szegény gyermek, a kerekesszékkel közlekedő diák? Helyzete, objektív adottságai akkor válnak hátránnyá, amikor olyan körülmények közé kerül, hogy sajátosságai, megkülönböztető tulajdonságai egyszerre csak megnehezítik az életét.
Ez nem hit kérdése, hanem politika. Hasonló a különbség barátság és népszerűség között.
Hogy nektek, ha valamiről szó esik, azonnal véleményt kell mondanotok: ez ostobaság, ez okos dolog, ez helyes, ez csúf! Mit ér ez? Rájöttök talán bármilyen tett belső összetevőire? Biztonságosan meg tudjátok állapítani az okokat, amely miatt az történt, ami történt, és miért úgy, ahogy? Ha értenétek a hogyanját, nem ítélkeznétek olyan sietve.
Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból.
A szem és a tudat nem mindig ugyanazt látja...
Nem minden fekete vagy fehér. Létezik szürke is.
Mi a rossz? A jónak az anyja. Minden, ami jó a világon, valami rosszból születik.
Lehet, hogy én vagyok a bolond a dombtetőn, de éppen onnan a legjobb a kilátás.