Idézetek a felfogásról
A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban.
Mert szép a világ, úgy találom s a rút csupán a szépnek árnya; mert szép a világ, mint egy álom, mint egy istennek hajnalálma.
Ha már minden érzékünkkel ráálltunk az új számítógépre, a régi, mely oly sok éven át szolgált minket, hirtelen kifogásolhatóvá válik, és egyre több hiányosságra tesz szert a szemünkben.
Ha lenéznénk az űrből a földre, nem látnánk az országhatárokat. Csak egyetlen kis bolygót látnánk.
Ha csak kalapácsod van, mindent szögnek gondolsz.
A fogfájós ember mindenkit boldognak képzel, akinek jók a fogai.
"Nem erőszak a disznótor"? Kérdezd csak meg a disznótól!
Mi a fontosabb: szeretni vagy szeretve lenni?
Minden azon múlik, hogyan nézzük azt az ezerarcú, ezeralakú furcsa valamit, amit emberi életnek nevezünk.
Azért, hogy jó diagnózist kapjunk, az orvosoknak folyamatosan változtatniuk kell a látószögüket. Először a beteg szempontjából nézzük végig, habár gyakran fogalmuk sincs, mi történik velük. Szóval megvizsgáljuk a beteget minden lehetséges szemszögből. Kizárunk dolgokat. Új információkat fedünk fel, próbálunk rájönni, mi nem stimmel. Másodvéleményt kérünk. Reméljük, hogy rájövünk valamire, amit mások nem vettek észre. A beteg számára egy új nézőpont jelentheti a különbséget az élet és a halál közt. Az orvosoknak azt jelenti, hogy fel kell venned a harcot mindenkivel, aki előtted ott volt. Amikor olyan kimenetel felé tartasz, ami túl szörnyű, hogy szembenézzünk vele, ekkor kérünk másodvéleményt. És néha a válasz, amit kapunk, csak megerősíti a legnagyobb félelmünk. De néha új megvilágításba helyezi a dolgokat. Segít, hogy lássuk a teljes képet. Miután minden véleményt meghallgattunk, és minden nézőpontot megvizsgáltunk, végre megtalálod, amit kerestél: az igazságot. De az igazsággal nincs lezárva semmi. Onnan kezdődik minden újra egy csomó új kérdéssel.
Egy zuhanás kétségtelenül mindig zuhanás, de más dolog, ha azért esünk a kútba, mert nem néztünk magunk elé, és megint más, ha azért estünk bele, mert egy csillagot követtünk a tekintetünkkel.
Az is megeshet, hogy minden tény kivétel.
Az őserdőben lakó ember nem ismeri a látóhatár fogalmát (...), mert ez a dolog itt egyszerűen nem létezik.
Az, hogy az ember nem tudja az okot, nem jelenti azt, hogy nincs is.
Mindenki tudja, hogy a vízcsepp beleolvad az óceánba, de csak kevesen tudják, hogy az óceán is beleolvad a vízcseppbe.