Idézetek a felfogásról
Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.
Valamelyik francia szocialista azt mondta, hogy a magántulajdon lopás. Én azt mondom, nyűg.
Az újonnan megszerzett státushoz elkerülhetetlenül a korábbi elvesztésének érzése párosul, minden haladásra a veszteség árnyéka vetül.
A jövőbeni tökéletesség akár taszító is lehet.
Ha azt gondolod, szabad vagy, onnan nincs menekvés.
A múlt csak a jelen fényében érthető; és a jelent csak a múlt fényében érthetjük meg teljesen.
A halál olykor valóban úgy borul rá a világra, mint a felhő a napra, hirtelen értéktelenné válik minden "cselekedetünk és tárgyunk", s megfoszt bennünket az irántuk tanúsított érdeklődéstől, létezésük törvényszerűségének és értelmének érzésétől, mindent beborít a szomorúság és az unalom.
Gyanúba fogjuk a Tökéletest és magyarázgatjuk az elfogadhatatlant.
Némelyik árnyék jelentőségteljesebb, mint ami veti.
A győzelmet fotózni nagyjából olyan, mint egy esküvőt fotózni a templomban tíz perccel az ifjú pár távozása után. Néhány konfetti ott csillogott még a tér sarában, de az üres gyomrú násznép hamar szétoszlott, és máris azon tűnődött mindenki, hajba kapnak-e holnap az újdonsült házasok.
Már csak azért is érdemes bölcsen élni, hogy irigyeljék érte az embert.
Néha a funkció feledteti velünk az esztétikai hiányosságokat. Arról nem is beszélve, hogy a rútnak is megvan a maga esztétikája.
Sokkal könnyebb idegeneket elárulni, mint barátokat.
Ellentétes igazságok korszakát éljük. Ami az egyik embernek fácántojás, az a másiknak varjútojás. Ami az egyik népnek varjútojás, a másiknak fácántojás. (...) Meg kell gondolni mindig, hogy nem csak nekem lehet igazam, másnak is lehet. Ugyanaz a tojás lehet nekem varjútojás, másnak fácántojás. S ha én tudom, hogy valóban lehet egy és ugyanazon tojás kétféle egyszerre, akkor én okosabb vagyok, mint az, aki ezt nem tudja és ha okosabb vagyok, akkor én kell tűrjek és hallgassak. Mert olyan a világ, hogy aki okos, az tűr és hallgat.
Pénz, pálya, siker, munka: az élet értelmének elbírásánál alig is jönnek számba. Az érzés az, ami megtölti az embert, jóval és rosszal, széppel és csúnyával. S az érzések felszínén páraként lebeg a hangulat s váltakozó színeit rávetíti mindenre, ami körülöttünk van. Gondolatainkra, szavainkra, beszédünk ritmusára, mindenre, ami belőlünk való. És így magára a világra is. Mert igaz, hogy minden, ami van, idegen tőlünk, egyforma rideg anyagiság s túlél bennünket, embereket. De amilyennek látjuk azt, ami van: az belőlünk való.
Facebook
Pinterest