Idézetek a felfogásról
Az örökbefogadás olyan, mint az a könyv, amiből kitépték az első fejezetet. Így is lehet élvezetes, de az ember óhatatlanul kíváncsi az elejére. Ám a könyvesboltban nem tudnak ép példányt adni. Mi van, ha az első fejezet annyira megutáltatná az emberrel, hogy gyalázkodó kritikát ír az Amazonra? És ha ezzel sértené a szerző érzékenységét? Mégiscsak jobb a hiányos példánynál maradni - az legalább kellemes olvasmány.
Az egyszerű dolgok mindig túl bonyolultnak tűnnek.
Ki vagyok én akkor, ha az vagyok, amim van, de elveszítem, amim van?
Semmi nincs a világon, ami teljesen rossz lenne (...). Még egy álló óra is pontos napjában kétszer.
Ha minden törvényt betartasz, elveszted az élvezetet.
Látni a legjobban másnak a szemével látunk.
A dolgok összefüggése vagy feltételezett kapcsolata gyakran meggátolja, hogy meglássuk a dolgot magát. Csak egy bizonyos összefüggésben ismerjük. Ahogy nem tudunk hová tenni egy utcán megpillantott arcot, pedig biztosak vagyunk benne, hogy már láttuk valahol. De hiányzik a helyes konstelláció, hiányzik az a hely - az iroda, a pult, a kassza, a kocsma -, melynek egy ilyen arc az ékessége.
Nem is kell nagy fizikum az élethez. Ma már egy gyerek is tudja kezelni a gombot, amitől felrobban egy-két világrész.
A tenger a tekintetünket, a föld a lábunkat viszi messzire.
Az ártatlanok bűnösnek látszanak védekezés közben.
Ami ma igaznak tűnik, holnapra talán már tavalyi hó lesz.
Az igazságot nem vasból öntik. Az igazság olyan, mint a felhő az égen, állandóan változtatja alakját. Minden irányból, ahonnan nézi, más aspektust mutat.
A világ olyan (is), amilyennek látod. Ki mondta, hol, mikor, és miért? Felületesen szemlélve mennyire nem jelent semmit, s milyen sokat ér, amikor attól félsz, megbolondultál.
Mindenkinek megvannak a saját szempontjai, amelyek megakadályozzák, hogy észrevegyék a másokét is.
Hihi - szólt az Őrhöz a Rab -, mennyivel vagy te szabadabb, mint én, attól, hogy másfelől őrzöd ugyanezt a falat?!