Idézetek a felfogásról
Az emberek nem a dolgoktól félnek, hanem attól, ahogy látják őket.
Te is művész vagy, mint édesanyád. Ez azt jelenti, hogy a magad módján látod a világot, ahogyan más ember nem. Ez egy ajándék, hogy megláthatod a szépséget és a borzadalmat a hétköznapi dolgokban.
Az életnek az a sajátossága, hogy életveszélyes.
Attól, hogy egy vers depressziós, még nem biztos, hogy igazat mond.
A betegség a testi elem túlságos hangsúlyozását jelenti, az embert mintegy testére utalja és korlátozza, és az emberi méltóságot ezáltal csökkenti, sőt, végső soron megsemmisíti, mivel az embert puszta testté alacsonyítja.
A halál nem ijesztő rém, nem is misztérium, hanem egyértelmű, szabályos, fiziológiailag szükségszerű és helyeslendő jelenség; az élet megrablásával lenne egyértelmű, ha valaki a megengedettnél tovább időzik szemléletében.
A beteg mozdulatlan szemmel a mennyezetet nézte, és arra gondolt, hogy milyen furcsa is ez a szó: élni. Egyetlen értelme van csupán, és mégis minden embernek egyebet jelent.
Erősségünk, hogy nincs gyönge pontunk. Gyöngeségünk, hogy nincs igazi erősségünk.
Ha a lényegre akarunk szorítkozni, az író egyszerűen olyan fickó, akit azért fizetnek, hogy hazudjon. Minél nagyobb a hazugság, annál magasabb a tiszteletdíj.
Mac haverom segélymunkás lesz Nepálban (...), azt mondja, legalább látja a hegyeket. Amire én azt mondom, hogy a hegyekkel úgy van, hogy ha rajta állsz, nem látod. A hegyet messziről lehet látni. Mondjuk, otthonról egy képeslapon.
A vétkes cselekedetek nem azért károsak, mert tilosak, hanem azért tilosak, mert károsak.
Börtönödből kilátva Látod meg börtönödet.
Bizonyos (…) s kimutatható, hogy nem is lehetnek másképp a dolgok, mert ha már mindennek célja van, minden, ugyebár, szükségképpen a legeslegjobb célért is van. Orrunk például azért van, hogy legyen min hordani a szemüveget, s lám ezért is hordunk szemüveget. Lábunk láthatólag arra való, hogy nadrágot húzzunk rá, ezért is van nadrágunk. A kövek arra termettek, hogy szépen megfaragjuk őket, no meg persze, hogy kastélyokat építsenek belőlük.
Nem egyszerű dolog megkülönböztetni a sikertelent a sikeres kísérletektől. (...) A sikeres munka végül is olyan sikertelen tesztsorozatoknak az eredménye, amelyben a nehézségeket fokozatosan küszöbölték ki.
Keveset akkor hazudunk csak, ha lehetőségünkhöz képest keveset hazudunk, nem ha a lehető legkevesebb lehetőségünk van rá.