Idézetek a félelemről
Mindenki érez félelmet, és mindenki ugyanazoktól a dolgoktól fél. Halál, fájdalom - sok egyetemes félelem van mindenkiben.
Amikor a szívem vezet, és a lufiba kapaszkodom, érzem, ahogy felülemelkedem a problémáimon, és az addigi küzdelmeim hirtelen megszűnnek. Azt értem ezalatt, hogy amikor ragaszkodunk egy olyan korlátunkhoz, ami ismerős és "biztonságos", akkor tudatosságunk szintje nem emelkedik, hanem marad azon a szinten, amin mindig is működött. Amikor elengedjük a korábbi gátló hiedelmeinket, talán azzal, hogy megteszünk egy lépést, ami félelmetesnek tűnt korábban, valójában egy teljesen új dimenzióba lépünk be, ahol felülemelkedünk a régi küzdelmeinken, és teljesen új lehetőségeket teremtünk magunknak. Ha többé nem hisszük el az elménk hazugságait arról, hogy mire vagyunk képesek és mire nem, mi az, ami lehetséges és mi az, ami nem, akkor megszabadulhatunk a régi hiedelmeinktől és lehetőséget adunk arra, hogy a lufink magától emelkedjen el a talajtól, amin két lábbal állunk.
A gyáva azt, amin nem akar változtatni, öröklöttnek titulálja.
Mennyi fájdalmat okoztak nekünk a rémségek, amelyek sosem következtek be!
A legrosszabb rémálmaid közül hány vált eddig valóra? Hányszor bántad meg utólag, hogy bizonyos helyzetekben tisztán a benned élő félelemből cselekedtél? Hányszor hagytad, hogy az irigység, a frusztráció vagy a kapzsiság tévútra vezessen? Elsőre kemény kihívásnak tűnhet minden egyes döntésünket alárendelni az értelmünknek, valójában azonban sok-sok problémát megspórolhatunk vele.
- Ez a férfi leigázta az egész világot! (...) Hát te mit tudsz felmutatni? (...) - Én leigáztam a világ leigázásának vágyát.
Minden nehézség közül, amivel egy ember szembenézni kényszerül, egyik sem akkora büntetés, mint az egyszerű várakozás.
Ne pazarold az idődet aggódásra olyan dolgok miatt, amelyekre nincs befolyásod!
Szükségtelen olyasmi miatt nyugtalankodni, ami még nem történt meg. Arra gondolj, ami épp most történik! Szinte minden szorongás megfoghatatlan, a saját tudatod szüleménye.
A kert ugyanaz, mégis mindennap másnak tűnik. Különbség van a verőfényes és az esős napok között, és a lehullott levelek száma napról napra változik. A kert soha nem ugyanolyan egyik nap, mint a következőn. Azt mondjuk: "Minden nap új, és holnap is új lesz." Ugyanígy van ez az emberekkel is. Mai gondjaink a nappal együtt véget érnek. Holnap te is új leszel. Ezért nem kell nyugtalankodni.
Nem külső kapaszkodókban fogjuk megtalálni a biztonságérzetünket, hanem akkor, ha magunkat erősítjük abban, hogy ha bármilyen körülmények és kihívások adódnak, mi képesek leszünk abban helytállni, akkor is, ha nem mi irányítjuk a dolgokat.
Mindent irányítani akarunk, és szerintem 90%-át nagyjából irányítjuk is az életünknek - a technológiának meg a tudománynak hála -, és attól a 10%-tól őrülünk meg, amit nem, pedig a bátorság szerintem pont ebben a 10%-ban rejlik, hogy elhiszem magamról, hogy én akkor is helyt fogok tudni állni (...), ha nem tudom irányítani.
Szörnyen ironikus, hogy az agy olyan szorgalmasan keresi a fenyegetéseket, hogy végül ő maga állítja elő azokat.
Kritikusan gondolkozni mindig nehéz, de szinte lehetetlen, amikor meg vagyunk rémülve. Az elménkben nincs helye tényeknek, amikor hatalmába keríti a félelem.
A félelem hasznos lehet, de csak akkor, ha a megfelelő dolgokra irányul. A világ megértésének tekintetében a félelem ösztöne csapnivaló kalauz. Miközben rávesz bennünket arra, hogy a figyelmünket olyan valószerűtlen veszélyekre irányítsuk, amelyektől a leginkább tartunk, elhanyagoljuk azokat, amelyek valóban a legkockázatosabbak.
Facebook
Pinterest