Idézetek a félelemről
Nem merek most tükörbe nézni, mert félek, hogy annak látnám magam, aki per pillanat vagyok.
Az idő bitangul felnagyítja az aggodalmakat.
Ha egy gyenge ember igazán megijed, akkor teljesen eszét veszti a rettegéstől, és többé már nem is tudja, hogy mit csinál.
Sok állat képes felidézni, mi veszélyes és mi nem, de az állatok ilyesmi miatt nem aggódnak. Az egér nyilván emlékszik arra, hogy a macska halálos veszélyt jelent számára, és ha találkozik vele, eliszkol. De nem aggódik emiatt, nem hánykolódik egész éjszaka azon rágódva, hogy ez akár másnap is előfordulhat, hanem egyszerűen elpucol. Az egér jól csinálja. Mi nem.
A bátortalanság állandó állapot, a megrettenés pedig múlékony, ezért a legbátrabb is megrettenhet.
Sokszor azért félünk valamit elengedni, mert aztán nem lesz miben kapaszkodnunk.
Ha már a seggedet harapdálják a krokodilok, könnyen elfelejted, hogy tulajdonképpen a mocsarat jöttél lecsapolni.
Az örök éberség a szabadság ára.
Azért féltünk dolgokat, mert becsben tartjuk őket. Azért félünk, hogy elveszítünk valakit, mert nagyon szeretjük. Azért félünk a haláltól, mert becsben tartjuk az életet. Ne kívánd azt, hogy ne félj semmitől. Az csak annyit jelentene, hogy egyáltalán semmit nem érzel.
Nem szabad hagyni, hogy az emberek megérezzék, ha félsz tőlük. Az egyén félelme vérszag a sokaságnak, mert az ősi vadászösztön nehezen hal ki az emberiségből.
Amit az ember nem ért, attól fél.
A stressz értünk van, sok mindenben segíthet, a javunkra fordítható. És ez a lehető legjobb hír.
A bátorság is ragályos, nem csak a félelem.
A megfontoltság sokszor csak a gyávaság leplezése és képtelenség a játszma befejezésére.
Bármitől is félsz, annak nincs hatalma feletted. Csak a félelemnek van hatalma.
Facebook
Pinterest