Idézetek a félelemről
Annyira buta az ember! Ha a dolgok nem a számítása szerinti alakulnak, rosszul érzi magát, mert nem sikerült valami. Ha meg úgy alakulnak, ahogy várta, szintén rosszul érzi magát, mert félni kezd, hogy bármelyik pillanatban máshogy alakul, és a végén nem sikerül semmi.
Nagyon félek attól, hogy el fognak venni tőlem. Tényleg rettegek. A félelem miatt minden egyes porcikám reszket.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Aki fél a szenvedéstől, máris szenved a félelemtől.
A félelem néha jó tanácsokat tud adni.
A félelem holló, s bár nem látod világosan, mire les, bizonyos, hogy van valahol holttest.
A félelemmel az a helyzet, hogy mindig benned van. Félelem az ismeretlentől, félni egyedül szembenézni vele, félni, hogy a hozzád legközelebb állok szörnyetegek. Félni, hogy amint az egyiküket legyőzöd, rögtön a helyébe ugrik egy másik. Félni, hogy újabb rém les rád a sötét folyosó végén. Egyedül, bánatosan, magányosan.
A gyerekeknek még a saját fájdalmuknál is jobban fáj mások fájdalmának látványa, és ennek az az oka, hogy a fájdalomtól való félelem magánál a fájdalomnál is rettenetesebb.
Elég nagy különbség van a között, ha valaki tisztelettel tekint egy hegy felé, vagy ha fél tőle. A tisztelet olyan alapot teremthet, amely képessé tesz leküzdeni egy feladatot. Ellenben a félelem kinyithat egy szelepet, amelyen keresztül az embernek minden energiája elillan.
A félelem jó dolog. Életben tart.
Ha félünk valakitől, az nem jó. Azt tisztelheti az ember egy ideig, de csak tisztelheti, megszeretni nem tudja.
Az elképedés a legjobb védekezés, amit a lélek hadrendbe állíthat, amikor egy esemény túl nagy fájdalommal fenyeget.
Éjszakánként erős bennünk a félelem, (...) de reggel, a napfényben ismét megleljük a bátorságot.
Az aggodalom egy dolog, sohasem ad semmit, folyton csak elvesz.
Ne hagyd, hogy a félelem elhallgattasson. Van hangod, szóval hallasd is, szólalj fel, emeld fel a kezedet, kiáltsd a válaszokat, hallasd magad. Kerül, amibe kerül, találd meg a hangod. És ha megteszed, töltsd ki azt az átkozott csendet vele.
Döntő pillanatokban a teljes összeomlástól rettegni természetes emberi reakció. Aki állt már színpadon, attól nyugodtan meg lehet kérdezni, milyen gondolatok cikáztak az agyában a fellépést megelőző percekben, órákban és napokban. Az egyetlen kiszemelt egyedre mereven bámuló pillantások kereszttüze az evolúció során túlélésre szakosodott agyunk számára olyannyira fenyegető minta, hogy az ilyen helyzetnek kitéve az ember szó szerint az életéért retteg.
Facebook
Pinterest