Idézetek a félelemről
Nincs semmi baj a félelemmel addig, amíg nem hagyod, hogy megváltoztassa azt, aki vagy.
Az ember csak egyszer hal meg (...), és akkor úgyis meg kell halnia. Ha örökké félünk, mit érünk vele, csak nyomorúsággá tesszük az életet.
Nincs remény félelem nélkül, és nincs félelem remény nélkül.
Amíg él az ember, mindig vár rá valami, s még ha rossz is az a valami, és az ember tudja, hogy rossz, akkor is, mit tehet ellene? Az életet nem lehet csak úgy egyszerűen abbahagyni.
Azok bújnak leginkább alávaló, fenyegető kijelentések mögé, akik a legjobban félnek.
A félelem az igazi gyökere minden élőlény minden bajának és boldogtalanságának.
Nem akarok ott élni, ahol bármi előfordulhat.
Ha szembe tudunk nézni a félelmeinkkel, akkor a végén mindent elérhetünk.
Ha elég sokáig bámulok az éjszakába, szembe tudok szállni a félelemmel. Nem érinthet meg többé.
Az ember nem élheti úgy le az életét, hogy örökösen mások érzései miatt aggódik.
Fáradt reggelek, nehéz nappalok, A legszebb álmaid közöttük lassan elhagyod. Sok rejtett félelem rozsdás lakat mögött: Bátran nézz mögé, ismerd meg, és mind elköszön!
Megadni magunkat annak, ami a sorsunknak látszik, egyáltalán nem méltóságteljes belenyugvás (...), hanem a gyávaság egyértelmű jele.
Nem az az igazi rettenet, ha az ember fél, hanem az, ha nincs is más választása.
Az élet nem szorongáskeltő. De azzá tudjuk tenni érzelmeinkkel és tudattalan választásainkkal. Ha mindig olyan embereket választunk, akik maguk is hasonló érzelmi attitűddel rendelkeznek, vagy ha tudattalanul folytonosan olyan élethelyzeteket alakítunk, melyekben beigazolhatóvá válik minden korábbi gyanakvásunk.
Egészen más minőségű döntéseket hozunk akkor, ha a félelmeink motiválnak, mint amikor a sikerélmények. Mindkét esetben mást és mást engedünk meg magunknak.
Facebook
Pinterest