Idézetek a félelemről
A félelem néha hasznos barát, de sohasem jó gazda.
A félelem jó tanítómester.
Az idő mindig lassúbbnak rémlik, amikor az ember szorong vagy fél.
Nehéz az aggodalmat szétosztani, egyenletesen elosztani napokra, hónapokra, évekre. Semmi nem egyenletes.
A világot az emberiség vágyai és félelmei alakítják. A remény háborúja ez a rettegés ellen, egy olyan szubsztrátumon, amelyet maga az ember tett képlékennyé, csak már rég elfelejtette, hogyan.
A jövőbe nézni éppen olyan fájdalmas lehet, mint a múltba tekinteni.
Ha elég mélyre ásol bárkiben, egy rémült kisfiút vagy egy rémült kisleányt találsz, aki elő akar bújni. A különbség csak annyi, hogy milyen mélyre kell kaparnod értük - meg hogy mitől fél a legjobban a gyermek.
A félelem egészséges, a pánik halálos.
Mavericks - Ahol a hullámok születnek c. film
Minden hajón akad olyan matróz, aki zendülést gyanít.
A gyermekkori élményektől kezdve az önbizalmon át sok mindenen múlhat, kinek milyen a küzdési képessége, de szerintem az egyik első és talán legnehezebb lépés, hogy az ember egyáltalán felismerje a félelmeit. Csak akkor képes beleállni szituációkba, és nem a félelme miatt, hanem annak ellenére cselekedni.
Reggel, napvilágnál a legiszonyúbb félelmek is összezsugorodnak, szétfoszlanak.
Amikor egy számunkra fontos ember nincs biztonságban, akkor azt hisszük, hogy rajtunk kívül senki sem tudja megvédeni, megóvni a bajtól. És ha úgy alakul, hogy mégsem mi vagyunk azok, akire rábízzák a számunkra kedves ember védelmét, és tudjuk, hogy őt veszély fenyegeti, mi pedig kénytelenek vagyunk távol lenni tőle, na, itt kezdődik az a szörnyű szenvedés, amelynek elviselésére nem mindenki képes. Minden percben, minden másodpercben szörnyűbbnél szörnyűbb képek jelennek meg a képzeletünkben, majd beleőrülünk a bizonytalanságba, mert nincs lehetőségünk arra, hogy most rögtön, azonnal megtudjuk, minden rendben van-e, nem kell-e segíteni.
A félelem vadász. Akkor csap le ránk, amikor nincs fegyverünk ellene, és amikor a legkevésbé számítunk rá.
A félelem jó és szükséges dolog a túléléshez, a szorongás viszont nem más, mint a félelem megszorozva a fantáziával. Pusztító, mert van egy megfoghatatlan eleme, és ez a képzelet. A szorongás a jövőben játszódik, a félelem beleránt a jelenbe.
A félelem hangja ezt mondja: "Rakj tüzet a kandallóban, és maradj ott a melegénél." A hit hangja azonban azt mondja: "Lobbantsd lángra a szívedet, és indulj megvalósítani terveidet!"
Facebook
Pinterest