Idézetek a félelemről
A félelemnek szaga van, és a félelem szaga tovább ösztönzi a ragadozót.
Az az egy lépés, amíg a takarásból a színpadra érek, az olyan, mint a holdra szállás. Egyetlen kis lépés, de ha már fent vagyok a színpadon, akkor megszűnik a félelem.
A félelem az az érzés, amit akkor élünk át, amikor menekülnünk kell a veszély elől. A szégyen az az érzés, amikor a veszély forrását a saját érzelmeink jelentik.
Gyáva az, aki fél, ha érezi, hogy igaz úton jár.
Amikor szeretünk valakit, milyen sok mindent megtanulunk saját magunkról is! Hogy egy másik ember mozdulatai és félelmei eloszlatják a mi félelmeinket.
Ha szembenézel a legnagyobb félelmeddel és túléled, akkor mitől félhetsz még?
Az ember mindig ostobának érzi magát, ha olyasmi elől menekül, ami nem is üldözi.
A félelem beszél, mikor kialszik a fény.
Néha éppen az tesz szabaddá, amitől a legjobban félsz.
Nem tudok félni olyasvalakitől, akinek jól ismerem az emberi arcát is.
Bátornak lenni azt jelenti: végig érzed magadban a félelmet. A bátorság nem tünteti el a rettegést, csak harcol, megküzd vele minden szó, minden lépés előtt. Csatázik vagy táncol vele, hogy kiderüljön, felül tud-e kerekedni rajta. Bátorság kell ahhoz, hogy legyőzd a félelmeidet, de ahhoz, hogy bátor lehess, kell a félelem is, amin felülkerekedsz aztán.
Ami förtelmes, az tapad, láthatatlan gumikezek tartják fogva az ember körül. Bárhová bújsz, megy utánad.
Az oké, ha félsz. A lényeg, hogy ne küzdj ellene.
A félelem a boldogság egyik gátja.
Elképeszt, hogy az emberek mennyire rettegnek mindattól, ami a sötétben történhet, napközben viszont eszükbe se jut a biztonságukért aggódni. Mintha a napfény a világ minden gonoszságától megóvhatná őket. Pedig nem. A nap csak suttog nekünk, melegével elhódít, aztán jól a földbe döngöl. A napfény nem véd meg semmitől. Rossz dolgok bármikor történhetnek, nem szoktak várni vacsora utánig.
Facebook
Pinterest