Idézetek a félelemről
Kétségbeesett lépés, de a maga módján csodálatos, ha a ravaszság helyett a gyorsaságot választja az ember - olyan, mintha sikoltozással próbálnánk eloltani a kigyulladt gépet.
A félelem nem gonosz. Megtanít a gyengeségeinkre.
Sose hazudok, mert senkitől se félek. Az ember csak akkor hazudik, ha fél.
Az életben semmi félelmetes nincsen. Csak meg kell próbálnunk megérteni. Ha többet értenénk belőle, máris nem lenne annyi félnivalónk.
Minél több dologtól félsz, annál egyértelműbben vallod be önmagadnak és másoknak: nem bízol benne, hogy képes lennél megbirkózni az adott helyzettel.
Félek, hogy nem láthatom a fiamat (...) és a páromat (...). Hogy nem élhetem meg velük a mindennapjaimat (...). Nem a haláltól vagy az elmúlástól félek, hanem attól, hogy nem lehetek részese az életüknek. Hajt a kíváncsiság, hogy mi jön még.
Aki mindig fél, az nyúl. Aki sosem fél, szamár.
Vajon gyávaság beismerni, hogyha fél az ember? Vajon gyávaság örülni annak, hogy él?
A legtöbb ember életében eljön egyszer az idő, amikor elhatalmasodik rajta a félelem. Ettől azonban nem válik gyávává. Azok a gyávák, akik semmit sem tesznek, amikor a félelem pusztulással fenyegeti őket. Amikor a szükség úgy hozza, szembe kell nézned a félelemmel. Ha így teszel, megeshet, hogy nem éled túl, de ha meghalsz, legalább nem gyáván távozol a másvilágra.
Nagyon rettegek, hogy elvesztek bárkit, aki közel áll hozzám, mert soha többé nem akarom átélni azt az érzést. (...) Szerintem azért is szakítok nagyon nehezen, mert félek az elszakadástól. Annak ellenére, hogy tudom, a Jóisten tanítani akar, és minden hullámvölgy után újabb pozitívumok érnek.
Nincs félelmetesebb a bizalomnál, és bizalomgerjesztőbb a félelemnél semmi.
Félek. Nem a kísértetektől, Mert kísértetek nincsenek! Félek. A jövendő rémektől Lelkem beteg!
Amit nem ismerünk, attól jobban félünk.
A félelmet érezni kell ahhoz, hogy meg tudd mondani, milyen az, amikor eltűnik az életedből.
Az ember azt hiszi, hogy már mindent látott. Aztán még ennél is többet lát. És akkor a tudatunk úgy marad a levegőben, vékony kis cérnaszálakon függve, amelyek a beláthatatlan magasból csüngenek alá. És ezeket a cérnaszálakat a legkisebb fuvallat is elszakíthatja.