Idézetek a félelemről
Aki aggódik, az kétszer szenved.
Legendás állatok és megfigyelésük c. film
Bajt okozhat, ha saját nevünket a legközelebbi családtagokon és barátokon kívül mások is ismerik.
Ha az ember gyűlöl valakit, vagy fél tőle, (...) az a valaki szinte, mint valami kísértet üldözi az embert.
A kételyek olyanok, akár a fecskék, egymást követik és rajba verődnek.
Ne aggódj, mennyi időt rabol el a kétségbeesés. Az utána következő idő értéke megduplázódik.
Maradj velem! Olyan rideg a világ, rám akkor majd ki vigyáz? Úgy, mint te, senki más.
Inkább támadnak az emberek olyan valaki ellen, aki megszerettette magát velük, mint akitől félnek; mert a szeretet olyan egyezség, amelyet az emberek rosszaságból és minden alkalommal, mikor érdekük kívánja, érvénytelennek tekintenek; a félelmet pedig a büntetéstől való rettegés ébren tartja.
A szokás hatalmas szövetséges lehet, barátom. A félelem vagy a harag szokása csakúgy, mint az önfegyelem és bátorság szokása.
A félelem ellentéte a szeretet.
Nem érdemes sündisznóállásban leélni egy életet, mert abból nem fakad semmi, csak a depi és a bezártság.
Az aggódás olyan, mintha imádkoznál egy olyan dologért, amit nem akarsz, hogy megtörténjen.
Mindig is azt hittem, hogy a szenvedés és a veszély megedz és bátrabbá tesz. De éppen fordítva van. Csak még jobban fogsz félni, mert tudod, hogy milyen sérülékeny vagy, hogy milyen szörnyűségek történhetnek az emberrel.
A félelem érdekes szerepet játszik az életünkben. Mégis miért hagyjuk, hogy irányítson minket? Miért hagyjuk, hogy beleszóljon a döntéseinkbe, az életünkbe, a kapcsolatainkba?
A félelem egyszerűen ostobává tesz minket. Abban a pillanatban, amikor leginkább szükségünk lenne gondolkodó elménkre, hogy segítsen néhány rendkívül fontos döntés meghozatalában, amelyek következményével elég hosszú éveken át fogunk még együtt élni, az agyunk arra van programozva, hogy egyáltalán ne is gondolkodjon.
A rítus egy másik szó a félelemre - annyi a különbség, hogy más módon jelenik meg.