Idézetek a félelemről
A félelem a legjobb szövetségesünk, nélküle Isten tudja, mi történne velünk.
Csak az idióta nem fél ebben az életben.
A szorongás egyenlő a félelem megszorozva a fantáziánkkal. És azért nehéz ellene harcolni, mert van egy megfoghatatlan eleme, és az maga a fantázia.
A legtöbb félelmünk a jövőhöz kötődik, vagyis nem kapcsolódik a jelen realitásához. Ilyenkor mindig megkérdezem: miért pazarolunk értékes perceket a jelenből valamire, ami nem is biztos, hogy bekövetkezik? Miért kötünk ehhez a fikcióhoz érzéseket? Ez azért van, mert nem a jelenben élünk. Elfelejtettünk jelen lenni a saját életünkben. Vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőtől szorongunk. A félelem kezelésének egyik legfontosabb kulcsa pedig az, hogy vissza tudjuk magunkat hozni a jelenbe.
Kínzásra várni rosszabb, mint maga a kínzás.
Ha félni kezdesz, akkor többé már nem vagy önmagad. Újfent nagyon is gyerek leszel.
Ha félsz, melegre van szükséged.
Ne stresszelj azért, mert olyan dolgokat akarsz irányítani, amelyeket soha nem fogsz tudni. Ahelyett, hogy megpróbálod meggyőzni magad arról, hogy minden rendben lesz, fontold meg azt a kérdést, hogy mi a legrosszabb, ami történhet, ha a dolgok nem alakulnak jól.
Megközelíteni egy másik embert nem csak az ölelés, de még egy őszinte beszélgetés szintjén is, amikor "őszintén kiadom magam", veszélyes dolog. Kockázatos. Vajon mit kezd velem? És én mit kezdek vele? Beengedni magamba valakit - ez a szeretet. És ehhez le kell győzni (...) azt a félelmemet, amit lehet, hogy utólag igazol az élet, hogy nem kellett volna.
Mer' épp nem fenyeget veszély, attól még gyáva vagy.
Valakit megöleltem, vagy ő ölelt engem, és a legelső gondolatom nem az öröm volt, hanem az, hogy "Jaj! Ebből baj lesz!" Mindnyájunkban van drótakadály! Bennem is, benne is. És amikor oda kell adnom magam, félek, hogy megszúr. Sebezhető leszek. És sebzek.
Mily édes érzés engedni a gyávaságnak!
Az él teljes életet, akit nem tartanak vissza félelmek, és nem vár semmi különöset a jövőtől; akinek nem az előbbiek szabják meg választásait... ami persze átkozottul nehéz.
Mindig is féltem, hogy egyszer elveszítelek. Már az első csóknál féltem, mert ha van első, lesz utolsó is.
Ha csak egyszer is félelmét legyőzve cselekszik az ember, mássá válik.
Facebook
Pinterest