Idézetek a félelemről
A félelem nem is olyan rossz dolog, ha nagyobb óvatosságra inti az embereket, mit tegyenek és mondjanak.
Mindannyian félünk. Van, aki jobban, van, aki kevésbé. Bátorság kell ahhoz, hogy beismerjük.
Csak egy dolog van, amitől a halálnál is jobban félnek az emberek: nyilvánosan felszólalni.
A félelem nagy ösztönző. Nagyobb, mint a pénz!
Ugyanúgy, ahogy az atomok materializálódnak, amikor bekapcsoljuk a részecskedetektort, és hullámként viselkednek, amikor interferenciaminták után kutatunk; az általunk választott szűrők határozzák meg, hogy mit látunk a világból. Amikor a problémákra és a kockázatokra fókuszálunk, akkor elveszítjük a kreativitásunkat és a képzelőerőnket.
A túlélés szempontjait szem előtt tartva egyes esetekben valóban jobb félni, mint megijedni. Ha veszélyes jelzőingereket észlelünk, a komoly, életveszélyes fenyegetés esetén a kihagyás következménye jóval súlyosabb lehet, mint a téves riasztásé.
Mindannyian szenvedünk a történelemtől, de a paranoid kétszer szenved: egyszer a való világtól, mint mindannyian, másrészt a saját fantáziáitól.
Az emberek a negatív információkra sokszor érzékenyebbek, hiszen azok informatívabbak lehetnek, és nagyobb diagnosztikus értékük lehet - ez pedig kiélezett fogékonyságot eredményezhet a potenciális összeesküvések iránt.
Egy paranoidnak is lehetnek ellenségei.
Ha a paranoidnak nincsenek ellenségei, teremt magának.
Tisztában kell lenni azzal, hogy amikor veszélyről beszélünk, az még nem a megvalósult fenyegetés, hanem csak egy lehetőség - a veszélyek nagy részéből nem lesz valóságos probléma.
A szeretet és a félelem (...) ritkán jár együtt.
Egy kis félelem egészséges dolog, és jó érzés, ha a testünk válaszol rá.
A félelem a startpisztoly az élet legnagyobb pillanataihoz.
Néha, amikor az ember fél, szörnyű dolgokat tesz és mond.