Kyle Cease

Sokszor ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amelyekről azt hisszük, megadják nekünk mindazt, amire vágyunk, de ezek a dolgok valójában megakadályoznak minket abban, hogy megkapjuk mindazt, amire igazán vágyunk. Ha vágysz a szeretetre, és azt hiszed, hogy szükséged van valakire vagy valamire, hogy szeretetet érezhess, akkor önmagad gátolod abban, hogy igazán érezd azt a szeretetet, ami valójában te magad vagy.

Amikor félsz valamitől, olyan vagy, mint a jégkocka. Azt hiszed, hogy valamit meg kell védened, és próbálod fenntartani a régi identitásodat. Minden pillanatban elengedheted, és lehetsz a szeretet, ami valójában vagy. Lehetsz a víz, ami teret ad a jég számára. Te az a szeretet vagy, aki teret ad a gondolatoknak. Semmit sem kell tenned. Megtörténik magától.

Akik félelemben élnek, szükségszerűen olyanokkal veszik körbe magukat, akik szintén félnek. Akik minden miatt panaszkodnak, muszáj olyan emberek körül lenniük, akiknek az életében szintén a félelem a meghatározó érzés, csak hogy a jégkockájuk ne olvadjon el.

Ha akarsz valamit, akkor még nem állsz készen rá.

A legfontosabb dolog, amit befolyásolni tudunk... nem más, mint hogy elfogadjuk-e a pillanatot teljesen, vagy sem.

Amikor a szívem vezet, és a lufiba kapaszkodom, érzem, ahogy felülemelkedem a problémáimon, és az addigi küzdelmeim hirtelen megszűnnek. Azt értem ezalatt, hogy amikor ragaszkodunk egy olyan korlátunkhoz, ami ismerős és "biztonságos", akkor tudatosságunk szintje nem emelkedik, hanem marad azon a szinten, amin mindig is működött. Amikor elengedjük a korábbi gátló hiedelmeinket, talán azzal, hogy megteszünk egy lépést, ami félelmetesnek tűnt korábban, valójában egy teljesen új dimenzióba lépünk be, ahol felülemelkedünk a régi küzdelmeinken, és teljesen új lehetőségeket teremtünk magunknak. Ha többé nem hisszük el az elménk hazugságait arról, hogy mire vagyunk képesek és mire nem, mi az, ami lehetséges és mi az, ami nem, akkor megszabadulhatunk a régi hiedelmeinktől és lehetőséget adunk arra, hogy a lufink magától emelkedjen el a talajtól, amin két lábbal állunk.