Idézetek a fájdalomról
Olykor fájdalmat kell másnak okoznod ahhoz, hogy maradéktalanul hű légy önmagadhoz.
A fájdalmat frissen kell csillapítani (...), nem később, amikor már olyan mélyre temetődik, hogy ki sem tudod ásni magadból.
Mindenki képes elviselni az olyan fájdalmat, melynek van valami célja: a nő, amikor gyermekét hozza a világra, a férfi, amikor harcba száll a hitéért, börtönbe vetik, éheztetik, verik azért az egy ügyért. A kínnak sok álruhája létezik, de ha az ember képes jelentést és célt felfedezni benne, akkor olyan szintekre érkezhet el, ahol már minden lehetséges.
Azon tűnődött, hogy az élet mégis roppant kegyetlen, ám az ember nem tépheti ki a szívét, hacsak nem akar nyomban meggebedni.
Az sem igaz, hogy a nagy fájdalmak elviselhetetlenek... Amit nem lehet elbírni, azok a kis fájdalmak, nem is fájdalmak, külön nem is érezni, csak együtt az egészet.
Ha a múltban élsz, akkor csak fájdalmat találsz.
Ember nem színlel görcsöt; mímelhetetlen a fájdalom.
A bosszú a fájdalom leggyávább formája.
A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél.
Ha szöget vernek a tenyeredbe vagy a lábadba, akármit csinálsz, fáj. Ha kínoznak, elszenveded a fájdalmat. A halál gondolata viszont nem kell, hogy fájjon. Nem tudod, mi a halál. Rajtad áll, hogy ez a gondolat fáj-e vagy nem.
Kétféle fájdalom létezik a világon (...). Testi és lelki fájdalom. A testit elszenvedjük, a lelkit mi magunk választjuk.
A fájdalom a szeretet legnagyobb hajtóereje.
Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.
A fájdalom olyan, mint a részeg vendég: mindig visszajön még egy utolsó összeborulásra.
Az élet több annál, mint hogy a fájdalmat kerülgessük.
Facebook
Pinterest