Idézetek az érzelmekről
A nők, amikor úgy érzik, hogy igazuk van, veszekednek és sírnak, de amikor érzik, hogy vétkeztek, akkor csak sírnak.
Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon.
A csók legyen a szenvedély kifejezése. Ha két testvér, mondjuk egy ikerpár, egy lány és egy fiú csókolják meg egymást, az nem igazi csók. Ugyanez vonatkozik a karácsonyi ajándékcsókokra és a lopott csókra is. A csók szimbolikus esemény, melynek minden jelentősége elvész, ha az az érzés nincs jelen, amelynek egyébként feltétlenül jelen kell lennie, hogy a csókot csókká tegye.
Úgy tűnik, nagyon is gyakran épp az ész miatt tévedünk rossz irányba, aztán bóklászunk napestig, követve a fák tetejét lengető szél visszhangját, amely pedig olyan valódinak hangzott! Miért nem hallgatunk inkább arra a belső hangra, amely megmutatja az igazi utat?
Ne azon gyötrődjünk, hogy kiirtunk magunkból mindent, ami a negatív emóciókhoz sorolható, inkább tanuljuk meg, hogyan használhatjuk fel őket pozitív módon. Ezt a gondolatot így lehetne szemléltetni: ha verjük a zongorán a billentyűket, az nem zene, csak zaj, ám attól nem születik zene, ha kivesszük a zongorából a billentyűket.
- Tudod, mi fáj a megtört szívben? Hogy nem emlékszel a régi érzésekre. Próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza. - Akkor mi lesz? - Csak sodródsz a világban mindennel együtt.
Sokat mondogatják nekünk, hogy az agyunknak csak tíz százalékát használjuk ki. Szerintem a szívünknek használjuk ki csak a tíz százalékát.
Intim pillanatok százain osztoztunk, tucatnyi apró viccen, a világ újra felfedezett csodáinak ezrein, és egyik sem volt elég arra, hogy átbillentsen a másik oldalra. Majd hirtelen egy tekintet, egy gyengéd csók, és mintha az érzéseim elérték volna a kritikus tömeget, mintha egy utolsó érintésre, hosszú pillantásra vártam volna, mielőtt megvilágosodnék.
Csak boldog akarok lenni, Ez ellen nem tehet senki, Csak egyszer végre fájjon A szívem, azt kívánom.
Az, ahogy gondolkodsz, meghatározza azt, amit érzékelsz, és az, amit érzékelsz, meghatározza az érzelmeidet.
Létezik egy olyan pillanat, amikor kettesben maradunk egy férfival, és ennek mindketten tudatára ébredünk. Ketten együtt, ez mindig lehetőségeket rejt magában. Belénk hasít egymás jelenléte.
Ha hagyom, hogy a gyűlölet vezéreljen, torz lelkűvé válok, és végül belepusztulok.
Nem lehet egészségügyi következmények nélkül napról napra másnak mutatkozni, mint ahogy érzünk, fáradozni azért, amit nem szeretünk, örülni annak, ami bajt hoz ránk.
Borisz Leonyidovics Paszternak
Az érzelmek a lélek színei; látványosak és csodálatosak. Amikor semmit sem érzel, a világ unalmassá és színtelenné válik.
Széltől, fáradságtól óvó korunkban megrázkódtatásként fogjuk fel, ha valaminő - bármilyen - érzelem ránk talál, s uram bocsá', megrenget bennünket. Testi egészségért diétázunk, gyúrunk, kocogunk - soha ennyi ápolatlan, slampos, beteg lélek nem senyvedett e bolygón, mint mai napság. Felszínességünk felől nézve így van rendjén. Végre is, nyomban szembe szökik, ha puccos prémben, csontkarcsún jelenünk meg egy társaságban, ám lényegesen kevésbé feltűnő, mi több, teljesen elhanyagolható, hogy bensőnk avas toprongy.
Facebook
Pinterest