Idézetek az emlékezésről
A saját magunk által elmondottakra általában jobban emlékszünk, mint amit mások mondanak nekünk. Ez a saját gondolatokat előtérbe helyező hatás azon alapszik, hogy sohasem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy mások mennyire őszinték, illetve tudásuk mennyire pontos. Ellenben a magunk mondataiban megbízunk, így értelemszerűen azt jegyezzük meg nagyobb eséllyel.
Ne gondold, hogy a név az maga a dolog, mert csak a dolog van magában, a nevek csak trükkök, hogy könnyebben emlékezz rájuk.
A szerelmi emlékek: levelek, szalagok, virágok, hajfürtök, olyanok, mint a csigaház, melyből kipusztult a csiga, kiszáradt a tengervíz s mégis egy egész óceán zúgása árad.
Ami történt, történetként örökre ott marad benned.
Mindannyiunk fejében van egy Pandora szelence. És milyen jó, hogy van, mert oda besöpörhetjük a sérelmeinket, a bűneinket, aztán lelakatoljuk, és élünk tovább.
Az emlékek ugyanazok maradnak. Csak mi változunk.
Ha békén hagyod az emlékeket, kivonattá mosódnak össze.
Addig élsz, amíg az utolsó ember, aki emlékszik rád.
A múlt néha olyan, mint egy fekete lyuk. Ha túl közel mész hozzá, beszippant.
Ha kopogtat az ajtódon a múlt, küldd haza, elkésett.
Amíg te használod az emlékeidet, szabad vagy. Amikor azok használnak téged, fogoly.
Az álom, amely ilyen gyakran visszatér, üzenetet akar átadni, amely óv a jövendőtől, vagy emlékeztet a múltra, amelyet idő előtt elfelejtettél.
A lélek nem ismer időt.
Tanuld meg a múltat végképp elengedni, letenni a terhét és szabaddá lenni! Szárnyalni, mint sólyom, kecsesen az égen, ki a múlt ágait elengedte régen.
A rossz megmarad. A rossz nem tűnik el. Elásod, és kiássa magát. Behajítod az óceán közepébe, és visszazúdul rád, mint a dagályhullám.
Facebook
Pinterest